A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - „Csata mezejérül írom pár soraim" (Bartha Elek)

A 2-3. szám bevezetőjében a társaság elnöke, Liszka József adja közre gondolatait a szlovákiai magyar néprajz lehetőségeiről, feladatairól, esélyeiről. Ezt követően folytatják a domicai tanfolyam előadásvázlatainak közreadását. Ez a kötet is tartalmaz fontos dokumentumokat: a szerkesztő közli a Kriza János Néprajzi Társasággal kötött együttműködési szerződés szövegét, valamint a Csemadok Országos Választmányának Titkárságával kötött megállapodást. Itt teszik közzé a társaság éves munkatervét is. A füzet második részében Liszka József egy, a szekér fékezésére alkalmas eljárásról, a csúszóxó\ közöl rövid írást, majd többféle felhívás és különféle hírek következnek. A lapszámot a társaság tagnévsorának közreadása zárja. Igen fontos és hasznos kiadványnak tartom ezt az új tájékoztató lapot, amelynek fontos szerepe lehet a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság egész működésében, s az egyetemes magyar néprajz egészét tekintve is. Nem hallgathatjuk el, hogy ez a kiadvány elsősorban Liszka József tevékenységét dicséri, aki nem csupán motorja a szlovákiai magyar néprajznak, hanem - mint minden „hőskorban" - szerző, szerkesztő, gépíró, nyomdász és terjesztő is egy személyben - a Hírharang életben tartója. VIGA GYULA „CSATA MEZEJÉRÜL ÍROM PÁR SORAIM" (Büttner Emil levelei az 1848/49-es szabadságharcból) Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára. Bratislava, 1989. 184 p. Az utóbbi években megélénkült az érdeklődés a kordokumentumok, személyes visszaemlékezések, kortársi megnyilatkozások iránt. Talán nem túlzás, hogy százával láttak és látnak napvilágot olyan hiteles vagy kevésbé autentikus írások, könyvek, amelyek nagy történelmi események tanúi, jeles történelmi személyiségek kortársai emlékezetének alapján tárják elénk a történelem egy-egy szeletét. Ezek sorába illeszkedik a pozsonyi Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtárának újabb kiadványa, amely a Madách Kiadó és a budapesti Gondolat Kiadó közös gondozásában jelent meg. A kötet Büttner Emil 32 levelét tartalmazza, amelyeket az 1848^19-es szabadságharcban résztvevő közkatona a harcmezőről írt, küldött édesanyjának. Büttner Emil 1848 nyarán, tizenhat éves korában önként jelentkezett a honvédség soraiba. A családi hagyomány szerint az alacsony termetű legény a sorozóbizottság előtt felugrott, hogy elérje az alkalmasságot jelentő mérce legalacsonyabb fokát. Kassán a 9. vörössipkás zászlóaljba sorozták be, amely később Damjanich vezetésével a szabadságharc egyik legvitézebb zászlóaljává vált. A honvédségnél töltött egy esztendő alatt végigküzdötte Komárom, Tápióbicske, Kecskemét, Debrecen, Szolnok, Szeged, Makó, Esztergom és más városok csatáit, küzdött Buda ostrománál, míg végül egységével Nagyváradnál tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt. Besorozásától kezdve édesanyjának rendszeresen levelekben számolt be a vele történtekről. Leveleiben túlnyomórészt az akkori honvéd életének legfontosabb eseményeit, a csaták leírását találjuk, de a korabeli katonaélet más momentumai is megelevenednek előttünk. Adatai a történettudomány számára bizonyára nem sok újjal szolgálnak, de a korszak iránt érdeklődő minden bizonnyal élvezettel olvassa majd a személyes hangvételű, érdekességeket is tartalmazó leveleket. A kor levegőjét nemegyszer színes, életszerű leírásokkal tette érzékletessé a levelek szerzője. Stílusára, érdeklődésére csak egy példát idézek, amely a kötetben is külön kiemelést kapott. „Tiszteink egy vendéglőbe menvén az őket meglátó zenészek tüstént magyart kezdtek húzni, mit meghallván a jelenlevő rukovina- és ulánus tisztek egyszerre pisszegni és fütyülni kezdtek, mire