A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Liszka József: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938) (Viga Gyula)

során a szlovákiai magyar vidékekről készült publikációkat veszi számba, hanem azokat a szellemi törekvéseket, intézményi struktúra kialakításáért folytatott próbálkozásokat, melyek révén a szlovákiai magyar tudományosság és az értelmiség próbált alkalmazkodni a megváltozott új feltételekhez. Ne feledjük el, hogy ez az időszak a magyarországi etnográfia és folklorisztika történetében is rendkívül fontos, „alapozó" korszak, amely igen fontos eredményekkel járult hozzá a honi néprajz előrelépéséhez. A szlovákiai magyarság néprajzi kutatása ezt az időszakot kellően felkészült szakemberek nélkül, lényegében a szakemberképzés lehetőségeit mellőzve, s igen gyenge intézményi struktúrával érte meg. Más kérdés persze, hogy éppen ezen feltételek hiánya volt az, ami számos vonatkozásban bekapcsolta a néprajzi életet a kisebbségi magyarság szellemi életének fő vérkörébe, az új feltételek között alakuló műveltség- és eszmetörténet sajátos rendszerébe; mindezek feltárásával Liszka igen hasznos munkát végzett el. A tanulmány első, bevezető fejezetében a szerző az előzményeket taglalja: Bél Mátyástól a 19. század tudománytörténetén át jut el az első világháborút követő időszakig. Tanulságos adalékokkal szolgál annak megismeréséhez, hogy a Felföld területén gyűjtött néprajzi anyag miként jelent meg pl. a múlt század fontos kiállításain, nyilvánossága előtt. Rómer Flóris az 1873-as világkiállításhoz pl. Bars, Gömör, Szepes, Turóc, Trencsén, Nyitra, Sopron és Pozsony megyékben gyűjtött, Jankó János pedig - az Ezredéves Kiállítás néprajzi falujához - több alkalommal is a felvidéki németség és szlovákság körében járt gyűjtőúton. Igen adatgazdag fejezet tárgyalja a néprajzi muzeológia helyzetét, melyből mind az egyes városi, ill. regionális múzeumok története, mind az azokhoz - szorosabb-lazább szálakkal - kapcsolódó kutatók tevékenysége kirajzolódik. De szó esik a „magányos", intézményekhez nem kötődő kutatók munkásságából is (pl. Nyáry Albert, Pintér Sándor, Komoróczy Miklós). Megállapítja, hogy az olykor provincializmussal társult lelkesedés igen eredményes gyűjteménygyarapítást eredményezett. Bár 1921-től Pozsonyban már folyt néprajzos képzés, a „kisebbségi" tudományok számára nem képeztek magyarokat. így a néprajzi gyűjtést tanárok, történészek, képzőművészek, írók és újságírók végezték. Bár számukra a különféle egyesületek és múzeumok jelentettek bizonyos támogatást, hátteret, jobbára az egyéni lehetőségek voltak csak adottak. Liszka tanulmányának talán legerősebb fejezete az, amelyik az ifjúsági mozgalmak és a néprajzi kutatás viszonyát, kapcsolatát taglalja. A legnagyobb figyelmet természetesen az angol mintájú cserkészetből kisarjadó Szent György Kör, s különösen az abból kinövő Sarló mozgalom kapja. A szerző a kisebbségi sorban nevelkedett első generáció tevékenységét a jelzett korszak földrajzi, társadalmi és kulturális feltételeinek összefüggéseiben mutatja be, aláhúzva az 1931-es néprazji program jelentőségét. A szlovákiai magyarság szellemi útkeresését jelzi, hogy a két világháború között ötszáznál több, hosszabb-rövidebb életű kiadvány, sajtótermék jelent meg. Liszka természetesen nem vállalkozhat arra, hogy a néprajzi kutatás eredményeinek megjelenését mindezekben számba vegye: csupán néhány laptípust vizsgál meg, s elsősorban a Magyar írás, valamint a Tátra írásait elemzi. A többségükben ismeretterjesztő néprajzi munkák legszínvonalasabbjai ezekben az irodalmi lapokban jelennek meg, a legjobbak pl. olyan szerző tollából, mint Manga János. Rövidebben érinti Liszka a vidéki hetilapok, valamint a gyermek- és ifjúsági lapok néprajzi tárgyú publikációinak szerepét, azok fő jellemzőit. A kötet utolsó, összegező fejezete a szlovákiai magyar tájak néprajzi kutatásának általános jellemzőit vizsgálja a két világháború közötti időszakban. A fejezet címében szereplő kérdések mellett itt tárgyalja a szerző a szlovákiai magyar néprajz kapcsolatait - sok tekintetben azok hiányát! - a csehszlovákiai és a magyarországi tudományosság-