A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Marta Turzová: Belujské hrnciarstvo (L. Radácsi Judit)

artikulusok összevetése hasznos tanulsággal szolgálna. A nagyfokú hasonlóság, ill. egyezés nyilvánvalóan nem kétséges. A szőlőművelés szokásait, ünnepségeit, valamint a borivással összefüggő társadalmi élet folklórját több fejezetben érinti a szerző. A szüreti szokásokban megjelenő Bacchust - mint annyi más kutató - Erna Drábiková a római bacchanáliákig vezeti vissza. Szükségtelen itt részletesen kitérni arra, hogy kontinuitásról egyáltalában nem beszélhetünk. Abban azonban kétségtelenül igaza van a szerzőnek, hogy a Bacchus a földesurak révén került a néphagyományba. A kötetet tartalmas bibliográfia, orosz, német, francia összefoglaló és tárgymutató zárja. A munka minden tekintetben hasznos forrásul szolgál a szőlőművelés szlovákmagyar kapcsolatainak a vizsgálatához. UJVÁRY ZOLTÁN MARTA TURZOVÁ: BELUJSKÉ HRNCIARSTVO (A beiuji fazekasság) Martin, 1990. 118 p. Szlovákiában a fazekasság nagy múltra tekint vissza és rendkívül gazdag hagyomány őrzője. A kézművesség sorában kiemelkedő szerepe volt évszázadokon keresztül, és míg jó néhány kézművesipar (pl. bőrmunka, faeszközök készítése, fazsindely stb.) háttérbe szorult vagy teljesen eltűnt, a fazekasság viszont napjainkig fennmaradt. Kétségtelen, hogy nagyszámú fazekasműhely számolódott fel, különösképpen az elmúlt évtizedekben, mivel a fazekasságnak megváltozott a funkciója napjaink társadalmi változásaival párhuzamosan. A fazekasság új funkciója a díszedények készítésében nyilvánul meg. A különböző népi kerámiákra, dísztárgyakra nagy a társadalmi igény, és azok a fazekasok, akik ezeket készítik ebből a munkából jól megélnek. A néprajzi kutatás azonban csak elszórtan foglalkozik a kerámia újabb formáival és funkciójával. A kutatás elsősorban a régi, többnyire már múzeumi raktárakban őrzött anyag vizsgálatát tűzi ki célul. A fenti munka is egy múzeumi kerámiaegyüttes bemutatását vállalta fel. A Hont megyei Beluj elsősorban XIX. századi kerámiáit mutatja be. A régi Hont megyében a XVIII-XIX. században több mint hatvan fazekas működött, akik termékeiket a régi Magyarország legkülönbözőbb vidékein, vásárokon árusították. A szerző a kötet bevezető tanulmányában a múzeumi kerámiaegyüttest forma és díszítés szerint ismerteti. Hét különböző kerámiatípust mutat be, így a korsókat, kancsókat, kulacsokat, tányérokat stb. Az edények motívumait rajzokon szemléletesen ábrázolja. Külön felhívja a figyelmet az edények használati és díszfunkciójára. Hangsúlyozza a mesterek szerepének jelentőségét egy-egy jellegzetes darab népszerűsítésében. A kötet értékét - a díszítés bemutatásának szempontjából - a színes képek különösképpen emelik. L. RADÁCSI JUDIT