A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Lenkey István: Matthias Corvinus (Szilágyi Imre kiállításának megnyitója)

vezető docense. A Medgyessy Ferencről elnevezett képzőművészeti körben kapta meg művészi tevékenységének alapjait, melyet Blaskó János főiskolai tanár bontakoztatott ki és mélyített el. Tanári munkája mellett fokozatosan alakította ki és találta meg azt a grafikai kifejezésmódot, melynek eredményét az itt kiállított sorozat is mutatja. Készít kis- és nagyméretű grafikát, metsz linóleumot, karcol rezet, tervez könyvborítót és rajzol könyvillusztrációkat. Munkásságában kitűnő rajztudása, jó kompozíciós készsége, ragyogó technikai ismerete, vésőkezelése révén sajátos alkotói világot teremtett, mely Hamvas Béla szavai szerint „vonzó, izgató és szép". Sokoldalú gondolatiságot hordozó grafikai lapjai átfogják az emberi élet valamennyi területét. Munkásságában helyet kapnak a napi problémák és kérdések mellett a múlt örökségeként kapott emlékek éppenúgy, mint a múltnak emlékeit, gondolatait hordozó irodalmi művek, népi ihletésű mesék, versek, történelmi események, és az azokhoz kapcsolódó évfordulók is. Szilágyi Imre munkásságában két tendencia él egymás mellett, akármilyen témához nyúl is. Az egyik a népi, elsősorban a hajdúsági népművészet hagyományaiból merít, a másik a jó humorérzékkel, iróniával megteremtett apró jelenetek, alakok a groteszk szemüvegén át bemutatva. A népi motívumok megőrzése és újrafogalmazása, a múlt értékeinek átmentése a jelenért és a jövőért egyformán történik. A humor és az irónia a mindennapok, az élet tragikus és lírai pillanatainak a közeihozásában segíti munkásságát. Nem csúfolódni akar, csupán figyelmünket irányítja az élet kisebb-nagyobb furcsaságaira, különcségeire. Szilágyi Imre közelhozza a mitológia világát is. Mesevilága derűs, humoros és incselkedő. Mesefiguráiban a játékosság uralkodik. A mese elemeit, a tárgyi és tudati világot egyaránt beépíti alkotói világába. Mindezek meghatározták Szilágyi Imrét, amikor a Mátyás-mondák és -anekdoták illusztrálásához hozzákezdett. A reneszánsz keretbe helyezett lavírozott tusrajzok eleve utalnak arra az örökségre, melyet a keménykezű, a nép tudatában igazságos királyként élő uralkodó élete és alakja mutat, aki igazságszolgáltatásában a nép mellé állt a hatalmaskodókkal szemben. Mátyás a legmagyarabb király is, a művészetek és tudományok pártolója, aki talán elsőként s talán eddig egyetlenként a ma sokat emlegetett európai házhoz kapcsolta nemzetünket pl. áz Európa-szerte ismert és híres Corvina könyvtárral. Tettei, a környezetében élő főurak és főpapok művészeti és szellemi magatartását is meghatározták, sőt évszázadokra meghatározói lettek a magyar szellemiségnek. A lavírozott tusrajzok az összegyűjtött történetek egyrészénél a cselekmény fő eseményeit mesélik újra Szilágyi Imre megfogalmazásában. A történetek másik részénél pedig olyan részleteket hoznak közel, melyek mellett könnyűszerrel elmennénk. Szilágyi Imre ezekben az illusztrációkban is a fő mondanivalóra irányítja a figyelmet. A lavírozott tusrajzok önmagukban is egy teljes, egész Mátyás-képet nyújtanak a szemlélőnek. A királyábrázolások következetesen mutatják a reneszánsz uralkodót még akkor is, ha nem az általunk jól ismert Mátyás-portrét látjuk magunk előtt. Minden esetben a jellegzetes reneszánsz portré legjellegzetesebb vonásai közül egy-egy elevenedik meg. Az illusztrációk a valós vagy az álruhás király vonásaiból úgy tárnak fel egyet-egyet, hogy abból kikövetkeztethető pontosan, hogy melyik is az igazságos Mátyás. Mert figurái között különös „felsőbbrendűséget" sugall annak alakja, aki több, mint a környezete. Érezni lehet, hogy mikor van jelen a király, aki több még az uraknál is. Ezt a tendenciát mélyíti el a tussal festett háttér. Az áttetsző, a papírt alig-alig fedő, szinte piszkos-szürkeként megjelenő háttér a teljesen feketébe hajlóig erősíti Szilágyi Imre Mátyás-képét és a miénket is. S ezzel tevődik a hangsúly kimondva, kimondatlanul is az igazságos Mátyás királyra.