A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Mizser Lajos: Földrajzi nevek személynevekből
éppen nagyon ritka; századunkból Kálmán Béla is csupán egy példát említ: Beloiannisz. Sokkal inkább meghatározóvá válnak az utótagok, a földrajzi köznevek. Természetesen ezeket a földrajzi utótagokat is minősíteni lehet, hiszen segítségükkel megállapítható csaknem teljes bizonyossággal, hogy természetes vagy mesterséges névről van-e szó. Itt ismét Mező Andrásra hivatkozunk: (A hivatalos nevet) „. . . a hatóság alkotja . . . élete a hatóság önkényétől függ". 2 " A községben először 1896-ban adtak hivatalos utcaneveket (szabadságharcosokról, költőkről), s nagyjából ez volt jellemző az 50-es évek utcanévadására is. De: miféle tiszteletadás az, ha a Csordajárásnak Bem József utca, a Kocsma köznek pedig Ady Endre nevet adunk? Még akkor is, ha a népi név nem felel meg az utcanévadás esztétikai normáinak. Az egyensúly nem borult fel, hiszen a régi utcanevek többsége is személynévi eredetű volt (az ott lakó családokról), legfeljebb arról van szó, hogy az objektum és a név között (talán az egyetlen Rákóczi utat kivéve) nincs semmi kapcsolat. Az elnevezés értékét semmi esetre sem növeli az, hogy pl. Aranyról vagy Petőfiről neveztük el, ezt viszont a hatóság nem vette figyelembe. Erről Mező András a következőket írja: „A városoknak, falvaknak nemcsak ünnepnapjaik vannak, hanem számosabbak a hétköznapok, az örömök mellett ott vannak a gondok, a mindennapi tevékenység hangulati tényezői nem mindig illenek a megtisztelni vélt személyhez." 27 A földrajzi neveknek is megvan a sajátos hangulatuk. A guny(or)os értelmet mutatja az is, hogy a község kútjainak többségét ragadványnévvel látták el. Az igaz, hogy a nevek egyharmada ragadványnévi eredetű, s ha ezt még kiegészítjük más kategóriába tartozó hasonló hangulatú nevekkel (pl. Bajzát-kanyar), e névtípus nem lehet több 40%-nál. A hivatalos (mesterséges) nevek hangulatát a helyszín általában meghatározza; így azt kell mondanunk, hogy az elnevezések fele közömbös hangulatú. Ezt a hangulatot alighanem eldönti az is, hogy melyik korban keletkeztek a nevek. Érdekes, hogy az 184()-es évektől az első világháborúig terjedő időszakban keletkezett a legtöbb humoros, gunyoros név. A régi elnevezésekbe legfeljebb - mind hivatalosan, mind a lakosság szintjén - próbálnak (más) értelmet, hangulatot vinni. Ez azonban már csak népetimológia. Adataink nagyobb része azt bizonyítja, hogy személynévből csak földrajzi utótaggal válhat földrajzi név. Ez nagyjából a 17. század második felétől kezdve érvényes. S ez annyit is jelent, hogy elszakadtunk a Lőrincze Lajos-i meghatározástól, 28 mivel az ember és a táj kapcsolatát nem a természetes kapcsolat határozza meg, hanem a hivatal. Az elnevezések információs jellege erősen lecsökken, azaz neveink uniformizálódnak. Nem véletlen, hogy országszerte azt tapasztaljuk, hogy a földrajzi neveink-jellegüktől függetlenül - tömegesen pusztulnak. Manapság puszta földrajzi névből nem alakulhat (képzés, illetve összetétel nélkül) személynév, legfeljebb ritkán egy-egy ragadványnév. MIZSER LAJOS JEGYZETEK 1. Szabó T. A.: 1934. 167. 2. Szabó T. A.: 1940. 3. Lőrincze L.: 1947. 19-20. 4. Kálmán B.: 1967. 249-52. 5. Mező A.: 1965. 118-29. 6. Mező A.: 1982. 7. Szabó T. A.: 1940. 8. FNESZ, I. 321. 9. Mizser L.: 1980. 76-9. 10. Heves m. Lt. ME 832.
