A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A gépi cséplés előtti szemnyerési módok Karcsán

1. kép. Álló járgány és cséplődob etetőasztallal (Bódisz Attila rekonstrukciós rajza) foglalkoztak vele. Igen szegény asszony volt az, aki erre a szemnyerési módra fanyalodott. 2. A kalászok kiverése: A szemnyerés másik, jobban elterjedt módja volt a szemek kalászból való kiverése. Ez a szemnyerés „illegális" módja is volt akkor, amikor a hatóság igyekezett számon tartani a megtermelt mennyiséget, s csak a fejadagot, vetőmagot akarta meghagyni a gazdának. Alkalmazták ezt az első és második világháború idején, majd az 1950-es években a beszolgáltatások alkalmával. S bármennyire is szigorúan vette a hatóság az ilyen vétségeket, megszüntetni ebben az időszakban soha nem lehetett. Az ilyen szemnyerést főleg a határban végezték, de gyakrabban ott is csak akkor, ha szekérrel mentek aratni. Ilyenkor a szekérre került egy-két subája is.

2 Amikor a kiszabott területet learatták, s néhány keresztet már összeraktak, az aratók közül egy az egyik keresztnél leterített egy ponyvát, arra rátette a kévébe kötött terményt, s a subafával néhány erősebb ütést mért a kéve kalászos részére. Egy-egy alkalommal rendszerint egy félzsáknyi szemet szereztek ily módon, s ezt vitték haza. Ezt az aratás alkalmával többször is megismételték. Egy-egy család elég tekintélyes tartalékot gyűjthetett így össze, melyet azután vagy lisztként használtak el, vagy a baromfi takarmányozására használtak.

3 Aratáskor a szemnyeréshez, a kalászosok kiveréséhez felhasználták a boronát is. Ha fogytán volt otthon a baromfinak az ennivaló, amikor este hazaindultak a tarlóról, akinek szüksége volt otthon a szemre, a határból hazavitt egy-két kéve kalászos terményt. Ha kaszás vitte, akkor az a kéve kötése alatt a kaszanyélre hűzta a kévét egészen a kocskáig,

4 majd a vállára vette a kaszával együtt úgy, hogy a kéve a kalászával lefelé a hátán lógott, a kasza pedig a kaszás elé került. Ha azonban a marokszedő asszony hozta, akkor egy-két kévét úgy törtek meg, hogy a kalászos részt a torzsok felé hajlították, majd a ponyvába vagy abroszba kötötték, s a marokszedő a hátán hozta haza. Itthon ezekből a kévékből a borona segítségével verték ki a szemet. A boronát 45 fokos szögben kitámasztották egy kiterített ponyva vagy vászonlepedő felett úgy, hogy a boronafogak felfelé néztek. Ezután a cséplő megbontotta a kévét, s egy jó maroknyi búzaszálat vett a kezébe, melyet azután kalászával a boronafogakhoz ütögetett. Amikor ilyen módon végzett, a kivert kévét a ponyvára tette, s a cséphadaróval, vagy pedig a subafával néhányszor megütögette a kéve kalászos részét,