A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Lenkey István: Kutak Alsószuhán

Alsószuhán nem volt hivatásos kútásó mester. A század elejétől csaknem mindenki igyekezett arra, hogy saját kútja legyen. A legtöbb esetben a gazda ásta a kutat néhány segítséggel, akikhez ő is visszament segíteni. A faluban Jablonkay Jánost (kútásó János bácsi) tartották úgy nyilván, mint aki jobban ért e szakmához és nagyon sokan rá is bízták e munkát. Már fentebb említettük, hogy Európának ezen a felén a gémeskút volt a legelterjedtebb kúttípus. Emellett még a helyi adottságoknak megfelelően kialakultak különféle típusok is. Horgaskút. A kutak egyik legegyszerűbb típusa. Pár méter mélységű, a vizet bármilyen kampós bottal ki lehet emelni (pl. Szabó Istváné a Losonczy-során). A föld felett vagy egy betongyűrű vagy deszkakorlát védi az embert a becsúszásté>l. Legegyszerűbb vízhúzó eszköz a horog. A veder felhúzására horgot használnak. Bármilyen kampós faág alkalmas horognak. Hátránya: könnyen eltörik s a veder beleesik a kútba. Kampóshorog: erős drótot fűznek át a hosszabb bot végére fúrt lyukon s az tartja meg a vedret. Kócsoshorog a fanyél végére kovácsoltvas horgot erősítenek, amelynek U-alakú nyílását keskeny vasvesszővel zárják el (a vasvessző neve: kócs). Ez a horogtípus általában a gémeskutakon található. Kerekeskút. A kútház két oszlopát egy henger köti össze, melynek a végén kerék van, s ezzel lehet a láncra vagy kötélre erősített vederben a vizet kiemelni. A több méter mélyen lévő víz esetében használják. Gémeskút. A mélyebben lévő víz is könnyebben kiemelhető, kevesebb anyag szükséges a felépítéséhez. Könnyebben lehet egy gémnek való fát az erdőn találni, az ostor beszerzése nem olyan problematikus. Forráskút vagy határkút. A Szuha-völgyét Szárazvölgynek is nevezik (minden bizonnyal a szláv szuha szó fordításaként). A vidéket nem ismerő könnyen arra gondolhat e név hallatán, hogy vízszegény területről van szó. Pedig mint már fentebb említettem, vízben gazdag e vidék, ezt bizonyítja az a számtalan forráskút, mely Alsószuha határában ma is meg van, többnyire kiépítve. Természetesen ezek még így sem hordozzák magukon a kút lényeges jegyeit. Nincs emelőszerkezet, közvetlenül lehet belőlük meríteni. Források, melyeket helyileg valamilyen névvel ellátva kútnak mondanak. Szinte majdnem minden határrészben van egy-egy. A határrészről, vagy az ott földdel, szőlővel, kaszálóval rendelkező gazdáról kapták a nevüket, elvétve előfordul, hogy a víz íze a névadás alapja. A faluban három kút biztosította a vízellátást századunk húszas éveiig. Ekkor kezdődött az önálló kutak ásásának igazi ideje. A falu kútja a mai Dózsa György út elején. Ásott kút. bővizű forrás táplálja, kővel bélelték, korábban gémeskút volt. ma az óvodának biztosítja a vizet. Iskolákat a Dombi szög elején állt. Ásott kút. korábban kővel bélelték, majd betongyűrűs lett. a gémeskutat e század első évtizedében kerekesre építették át. Jelenleg be van temetve. Páskút a Dapsy szögben van. Ásott kút. kővel bélelték előbb, majd betongyűrűre cserélték a követ. Előbb gémeskút volt, majd szivattyúsra építették át, miután az ötvenes években a KÖJÁL a legjobb vizű kútként ismerte el. A falu határában öt ásott kútról tudnak adatközlőim: Bikakútix Lengyeloldal alján. Négy betongyűrű volt benne és gémmel emelték ki a vizet. Malomkút kővel bélelt gémeskút volt a Palugyay-féle malomnál. Hidegkút a Nádas-réten, betongyűrűs itatókút gémmel. A Rónya-pusztán Jablonkay János ásott két kutat, melyeket kővel bélelt. Alsószuha határában a következő forráskutak találhatók: Simon kút a Reverendás aljában, ma egy betongyűrű van benne; Dóró kút a Lengyeloldalon, egy beton van benne; Völgy kút két betongyűrűvel és gémmel ellátott kút; Zsofcsa kút a Juhszalagosban; Móré kút a Móréban; Feneketlen kút a Feneketlenben; Bakóé kút a Bakóéban,