A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: A javak cseréje az alföldi és az észak-magyarországi tájak között
A javak cseréje az alföldi és az észak-magyarországi tájak között A történeti tudományok Magyarországon az elmúlt harmadfél évtized során megkülönböztetett figyelmet szenteltek az árucsere és a különféle időszakos vándorlások vizsgálatának.* Ennek eredményeként fokozatosan bomlott fel a tradicionális műveltség konzervativizmusáról, a jobbágy-paraszti életmód autarkiájáról meglevő sematikus kép. A gazdasági kapcsolatok, az egyének és csoportok időszakos vándorlása, valamint ezek életmódra, ill. a műveltség egészére gyakorolt hatásának feltárása révén fokozatosan új értelmet kapott az egykor volt ember életének egész tartalma, kiteljesedése, minősége is, s az elmúlt korok embere „emocionálisan" is közelebb kerülhetett mai utódjához - elsősorban persze kutatójához. Ha a történeti tudományok ma még számos kérdésre adósak is a válasszal az elmúlt korok műveltségét illetően, abban bizonyosak lehetünk, hogy „emberibb" arcot szabtak eleinknek, s egyebek mellett éppen azok gazdasági kapcsolatainak árnyalt feltárásával mutattak rá életük „teljességére". Ilyen összefüggésekben egyre árnyaltabb képpel rendelkezünk a Magyar Alföld valamint a Felföld, a történeti Magyarország északi része közötti táji összeműködés. gazdasági kapcsolatok történetéről is, ám e témakör vizsgálata egyáltalán nem új a magyar tudományosságban. Legfeljebb arról lehet szó, hogy e kérdéskör látens módon volt jelen hosszú időn keresztül, s elsősorban a gyakorló történelem- és földrajztanárok mérhetik fel, hogy az elmúlt évtizedek során - természetesen a 20. századi történeti-politikai feltételekhez igazodva - hogyan szűkült be a felnövekvő generációk történeti és tájszemlélete Kárpát-medencei léptékűből a mai hazánk határai közé. Emellett, úgy vélem, hogy az elmúlt évtizedek társadalomtörténeti kutatásai sajnálatos módon elszakították egymástól a természeti és az emberi-társadalmi tényezők vizsgálatát, s a kettő között csupán a gazdaságföldrajzi kutatások szűk vonulata, a kevesek által művelt történeti földrajz, s az ökológiai feltételeket az emberi kultúra szempontjából maximálisan figyelembe vevő, viszonylag kisszámú társadalomtudós tevékenysége jelentett keskeny hidat. Márpedig aligha vitatható, hogy a nagytáji munkamegosztás, s ennek kapcsán a javak cseréjének sokirányú vizsgálata csak a Kárpát-medence tájainak és népeinek relációjában érthető meg, ahogy a Magyar Alföld és a környező domb- és hegyvidék népességének harmonikus gazdasági összeműködése evidencia volt már a 18-19. századi népismertető és leíró-statisztikai munkák szerzőinek csakúgy, mint a II. világháborút megelőző korszakban a gazdaság-, ill. emberföldrajz jeles kutatóinak. Az ember - mint legfontosabb termelőerő - gazdasági tevékenysége - elsősorban termelő munkája révén - állandó kölcsönhatásban áll földrajzi környezetével. E kölcsönhatás jellegzetes térbeli és időbeli formákban valósul meg, s a természeti ökoszférák és a társadalmi-gazdasági szférák korrelációi többé-kevésbé behatárolják az alkalmazkodási formák, s ezek révén a tradicionális műveltség tájilag meghatározott formáit is. Bár az emberi tevékenység természetesen nem egyszerű lenyomata a táji adottságoks Előadásként elhangzott Nyíregyháza, a Nyírségi Földrajzi Napok keretében, 1990. november 27-én.
