A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: A pálinka néprajzához. (Pálinkafogyasztás a mindennapok során és a közösségi munkák alkalmával)

ún. „kilencórás" rendelettel törekedtek megakadályozni, hogy a munkába indulók reggel ne vásárolhassanak szeszes italt az üzletekben, ne legyenek nyitva a kocsmák. A „kilencórás" rendelet egyik hozadéka volt a féldecis pálinkásüvegek kivonása a forgalomból (ez volt ugyanis a reggeli bevett mennyiség). Sajnos ezzel sem értek el komolyabb eredményt, hiszen a megrögzött italkedvelők már egy nappal korábban beszerezték a reggeli italt, s ha nem volt kis mennyiségben, akkor megvették a következő „legkisebb" egységet, a kétdecis csomagolású pálinkát. Az pedig nyilvánvaló, ha valakinek a zsebében ott lapul az üveg, nem állja meg, amíg teljesen ki nem üríti. A reggeli pálinkafogyasztás tehát korábbi népi hagyományon alapul, de ez nem jelenti azt, hogy más csoportokban ne jelenne meg. Maga a „kilencórás" tilalmi rendelet az egész lakosságra vonatkozott, egyes munkahelyeken, üzemekben, gyárakban pedig alkalomszerű vagy rendszeres alkoholellenőrzést végeznek a baleset-megelőzés érdekében. Moldova György írja a kamionosokról szóló riportkönyvében, hogy a reggeli alkoholfogyasztás néhány kamionsofőrnek is a szokása," s a nyolcvanas évek elején az egyik magyar szárnyashajó tragikus baleseténél kiderült, hogy a hajósok (állítólag a szolgálati szabályzattal sem ellentétesen) minden út előtt „áldomást" isznak, a balesetet okozó hajóskapitány pedig részeg volt. A mindennapi pálinkafogyasztás másik gyakori alkalma népünk körében az étkezés előtt „étvágygerjesztőként" fölhörpintett rövidital. Ecsedi István egy tréfás mondatban összekapcsolja a debreceni és tiszántúli ember újabb táplálkozási jellemzőit: „Bor előtt pályinka után egy kis kolbász, hogy a kávé meg ne ártson."

12 Nyárádszentimre táplálkozásáról szóló tanulmányában Szabó Bálint megerősíti, hogy az étkezések (különösen a reggeli és a vacsora) előtt a férfiak pálinkát isznak, az asszonyok és a leányok pedig cukorral elkészített kontyalávalóx kóstolgatnak. Az étkezés alatt és után azonban bort isznak.

13 A Természettudományi Közlöny 1879-es évfolyamában rövid írás jelent meg a pálinkafélék mérgező voltáról. A szerző többé-kevésbé valamennyi pálinkafajtát károsnak ítél, de cjkkének végén az étvágygerjesztőként fogyasztók számára a következőket tanácsolja: „Aki tehát az ,appetitórium

, nélkül el nem lehet, legalább cognac-ot igyék!"

14 - Lévén abban van a legkevesebb mérgező anyag. Az elszegényedés miatt esetleg rövidebb időre visszaszorulhat a pálinkafogyasztás. Erre ugyan nem sok irodalmi említést találhatunk. Nagy Lajos Kiskunhalom című szociográfiájában azonban mintha erről lenne szó. Az 1930-as évek elején született művében ilyen „pálinkanélküliségről" ír: „Pedig étlen-szomjan álltak munkába (ti. a parasztok), még csak egy-egy pohárka pálinkát sem ittak. Nem ügy mint régen, amikor minden erőkifejtés pálinkaivással kezdődött, folytatódott és végződött. Most kevesebb a pénz, drágább a pálinka, a kisüstök nem működnek a nagy adó miatt. Szinte kiveszőben az a hiedelem, hogy a pálinka adja az erőt. Pálinka helyett megjárja délben meg este egy-egy hajtás bor a fiaskóból."

15 Minden okunk megvan arra, hogy föltételezzük, a pálinkázási szokások, hiedelmek ezen a tájon sem haltak el. Sőt a szociológusok vizsgálatai szerint a szeszes italok áremelése sohasem szokott az alkoholizálásra nézve visszaszorító hatású lenni, inkább az egyéb okok miatti elszegényedést gyorsítja. Sok családban (még napjainkban is) azért nem futja kenyérre, mert a szülők a jövedelmüket (beleértve a családi pótlékot is) szeszes italra költik. Régi szokás és ma is általános az ún. munkaáldomás. Nagyobb, közösen végzett munkák kezdetén és végén, de sokszor közben is a munkavégzők koccintanak, elmaradhatatlan a pálinka. Szendrey Ákos a magyar áldomásról szólva említi a jobbágyidőkre visszanyúló/ű/?orí/ó kaláka tagjainak italfogyasztását. Reggel induláskor, majd közbenközben is, végül megérkezéskor fogyasztottak egy-két pohár pálinkát a dolgozók. Szendrey megemlíti a különböző jogi ügyletek utáni áldomást, a munkaáldomások 20" 307