A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Udvari István: Mária Terézia korabeli Sáros vármegyei szlovák nyelvű paraszti bevallások lengyel vonatkozásairól

Mindhárom királyi város jelentős szerepet töltött be a megye jobbágynépességének mindennapi gazdasági életében. A Sáros vármegyei római katolikus parókiák száma: 51, görög katolikus paróchiák száma: 80, evangélikus parókiák száma: 9. A szlovák nyelv a megye 233 településén volt uralkodó, a ruszin nyelv 154 községben dominált, a magyar és német nyelv pedig l-l településen.

4 Az úrbérrendezés 371 településen történt meg, a paraszti bevallások pedig mintegy 350 községből' őrződtek meg. Mindegyik község bevallásainak lejegyzése csehizált szlovák nyelven, illetve kelet-szlovák nyelvjárásban készült. Bár a Lexicon locorum 154 községet tüntet fel, ahol a ruszin (rutén nyelv) a község domináns vagy egyik domináns nyelv. A bevallások rögzítése egyetlen helyen sem történt ruszinul. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az összeíró biztosok nem tettek különbséget az anyanyelv és megértett nyelv között.

6 Sáros vármegyében 1772-ben közel 30 község lakosai vallották, hogy Lengyelország közelsége valamilyen módon hasznukra van. Lengyelországban fát (Alsópolyánka), vásznat (Ondavka) vásárolhattak, oda különböző árukat fuvarozhattak (Biharó, Cigelka, Polom stb.). Mindennapos kapcsolataik voltak Galíciával a Poprád mentén fekvő falvak jobbágynépének, akik rendszeresen eljártak a közeli Muszina városka heti vásárára. Lagnó, Obrucsnó és Sztarina népe csak Muszinát jelölte meg piacozó helyként. A Poprád völgyében haladva rossz, hegyes úton, télen a jeges, sima, úton mentek Muszinába (Orlyó). Obrucsnó és Oroszvolya népe arról is tudott, hogy ez a lengyelországi városka a szandeci és nowytargi sztarosztaságokkal együtt a magyar korona jogán a birodalomhoz került.

7 Lipnik, Matiszova, Ujak lakosai sót szállítottak a lengyelországi Új-Szandecbe. Ezenkívül mintegy tíz községben szóltak arról, hogy a Poprád folyó közelsége előnyükre van azáltal, hogy a folyóhoz termékeket fuvaroznak, vagy a folyón Lengyelországba árut úsztatnak (Lyubotin, Polom, Tárca). E községek egy-egy lakója a Dunajecen és a Visztulán tutajozva, hajózva, bizonyára Varsóba s Danzigba a Balti tengerig is eljutott. Lyubotin helységben „a Poprádhoz egy lövésnyi távolságra" kereskedelmi lerakat, raktár volt, ami szintén pénzkereseti lehetőséget nyújtott az itt élőknek. A Sáros megyei ruszin és szlovák falvak aktív részt vállaltak a Felvidék és az Alföld mikrorégiói - a történetileg szükségszerűleg kialakult - táji munkamegosztásában is. Az Alföldre fa- és fémárukat, építőanyagot, olykor kész épületeket fuvaroztak vagy úsztattak le. A Szepességbe, Bártfára gabonát, bort, dohányt, gyümölcsöt szállítottak, Tokajban sót vásároltak, hogy azt a Szepességben és Sárosban árusítsák. A XVIII. század folyamán az államhatárok még nem akadályozták az egymásra utalt területek évszázadokon át jól funkcionáló munkaerő és termékcseréjét. Sáros vármegye ruszin és szlovák népe is intenzív, senki által nem gátolt vagy akadályozott kapcsolatokat tarthatott fenn a szomszédos Galíciával. A Magyarország és Lengyelország közötti árucsere-forgalomban Szepes vármegye mellett Sáros vármegyének is észrevehető szerepe és jelentősége volt, erről falvakra lebontott pontos képet kaphatunk forrásainkból. Vegyük közelebbről szemügyre őket.

7 Alsópolyanka (CSFR, Nizná Polianka): Drevva any na palene, any na budinek suce nemame. len czo s Polskeg kupugcmc. Berzevic (CSFR, Brezovica): Poprád woda y Poljscsa od nas nedaleko, kdessto, ktery hce a wistane bud to na wode, bud to z furmanku gross sebe zarobit muze. Biharo (ÍSFR, Becherov): Ponewadz na sameg polskeg granicy sme, zarobek z furmanky mozeme mat, kdiz wina do Polskeg wivvazugeme; a nektcry z nas z dohanom, orechamy a z inssima wecmy do Polskeg handlugu.