A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Siska József: Miskolczi Csulyak István

4. kéj). Heidelbergi képeslap 1899-ból töretlenül folytassa hivatását. Szép kort élt meg az akkori viszonyokhoz képest. 1645. decemberének végén, 71. életévében hagyta itt a földi létet. Lelkésztársai, több megye református espereseinek és híveinek részvétele mellett 1646. január 4-én helyezték örök nyugalomra a liszkai temetőben. Miskolczi Csulyak István fennmaradt művei főként prédikációk, latin és magyar nyelven írt versek, útleírások és a lelkészi, leginkább az esperesi működésével összefüggően keletkezett levelek, összeírások, egyházlátogatási jegyzőkönyvek és egyéb gyakorlati jellegű dokumentumok. A korabeli magyar irodalmi hagyományokkal még az itthoni iskolákban megismerkedett. Élete során több, hazai irodalmárral hozta össze a sors. 1584-ben a liszkai iskolában tanította görög nyelvre az a Tarái György, aki az egyik legjelentősebb 16. századi históriás éneknek, a törökkel vívott győzelmes ütközetet megörökítő História Szixoviensisnek a szerzője. A Jovenianus széphistória írója; Póli István, enyickei iskolamester a nagybátyja volt. A versszerzés mesterségét Debrecenben tanulta meg attól a Szegedi Lőrinctől, aki a 16. században nevezetes Theopania című mű szerzője volt. Első verseit önéletrajzi írásában is megörökítette. A katekizmus és énekszerző Siderius János, abaúji esperes egyengette külföldi tanulmányokhoz vezető útját. Görlitzben Filiczki Jánossal, Heidelbergben Szenei Molnár Alberttel ismerkedett meg. Mindkettő korának közismert irodalmára volt. Hasonló hírnévnek örvendtek későbbi kollegái és barátai, akikkel már