A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Siska József: Miskolczi Csulyak István

3. kép. Heidelberg látképe 1620-as metszeten. Előtérben a választófejedelein rezidenciája vagy új létesítéséhez. Konok következetességgel harcolt a prédikátorok, az iskolamesterek jövedelmének biztosításáért. Ha kellett, még egzisztenciáját is kockára téve szállt szembe - főleg a nemesi kiváltságukat fitogtató, de az eklézsia költségeihez hozzájárulni nem akaró - egyénekkel. Szerzett is magának egy csomó haragost, akik megpróbálták többször eltávolítani tisztéből. A zempléni esperes püspöki jogkörrel rendelkezett, ezért ő felügyelte a pataki kollégiumot is. Miskolczi munkásságának késői értékelői az öregedő egyházfi látókörének beszűküléseként fogják fel, hogy 1642-ben többszöri figyelmeztetés után eltávolíttatta az iskola éléről a magyar puritanizmus vezető egyéniségét, az angliai iskolákban tanult Tolnai Dali Jánost. Hiába volt Tolnai korszerű ismeretekkel rendelkező, jó képességű szakember, az eszme, amelyet képviselt és terjesztett a humanista világszemléleten nevelkedett esperes előtt túl radikálisnak tűnt.'

1 Az esperesi teendők mellett azonban nem hanyagolta el a liszkai eklézsiát sem. Máig megmaradt építkezésre is telt energiájából. A Básta által lerombolt és Bocskai fejedelem anyagi támogatásával részben helyreállított templomuk elé új tornyot emeltetett eperjesi kőműves mesterekkel. Az 1632-ben elkészült építménybe illő harangokat vetetett a várossal. A toronyépítők és építtetők nevét márványtáblába vésette, amely mai napig is megtalálható a templom bejáratánál. Csulyak István élete során sok megpróbáltatáson ment keresztül. Nem lehet azt mondani róla, hogy elkényeztette a sors. Összesen hatszor nősült. Feleségei betegség miatt hunytak el mellőle. A hat házasságából tíz gyermeke született, ebből hét nem érte meg a felnőttkort. Sztoikus természete tette lehetővé, hogy minden csapás után