A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Hozzászólások
a zsidók elsősorban Hejőcsabán laktak, 1825-ben a 20 ezret jóval meghaladó miskolci lakosságból csak alig 100 a zsidó vallású, Hejőcsabán ugyanekkor 5-600 zsidó élt, akik rendszeresen látogatták a szabad miskolci vásárokat. Amikor a miskolci görög kereskedők szerepéről beszélünk, mindenképpen hangsúlyozni kell a zsidó kereskedés párhuzamát, a Miskolcon és főként környékén élő zsidó kereskedők tevékenységét Miskolc vásárain és a város kereskedelmében. Hasonló volt a helyzet az északi vásári övezethet tartozott Losoncon, Rimaszombaton és Rozsnyón, ahol szintén nem éltek jelentős számban zsidók az 1840-es évekig. Az északi bányavárosokból is ki voltak tiltva a zsidók a bányatörvények értelmében 1840-ig. Benda Gyula: Az árutermelés kérdésében a saját kutatásaimból merítem az alábbi adatokat. A Dunántúl köznemesi rétegének viszgálata alapján mondhatom, hogy igenis árut termelnek a 150-200 darabból álló 2-300 holdas birtokon gazdálkodó emberek. Természetesen nem a majorsági gazdálkodáshoz hasonló módon, amely képes a piaci kínálathoz rugalmasan alkalmazkodni, hanem úgy, hogy rendszeresen lévén feleslegük, kereslet esetén el tudják azt adni, s ha nincs, akkor ott áll a csűrjeikben. Ezek ismeretében az a véleményem, hogy az előadásokban említett nemesi gazdaság is termel felesleget, amit - ha van kereslet - áruba bocsát, de ez a gazdaság rugalmatlan, alkalmazkodásra kevésbé képes. Ezért erősebb a napóleoni háborúk konjunktúrája idején a kereskedelmi igény, mint amit a termelés képes lenne kielégíteni. Ezzel együtt mes^ szemenőkig egyetértek azzal, hogy az ún. kényszerkommercializálódást - vagyis azt, amikor a paraszt az adók miatt kénytelen eladni bizonyos cikkeket - meg kell különböztetni a piacra orientált - szakosodott termeléstől. Orosz István: Wellmann Imre véleményéhez kapcsolódva tudom, hogy milyen jelentősége és szerepe van annak az egykori miskolci szőlőtermelésnek, amelynek ma már alig van nyoma. Az 1930-40-es években azonban még volt, hiszen a mai Egyetemváros is szőlőhegyre épült, s a görömböly-tapolcai úton igen szépen kezelt szőlők sorakoztak. Ennek a szőlőkultúrának a nyomai napjainkig kísérhetők. Hadd erősítsem meg azt a véleményt, hogy ez a szőlőkultúra csak alig valamivel volt kevésbé jelentékeny, mint a tokaj-hegyalj ai, amely a legnagyobb hírnévre tett szert. A miskolci szőlőművelés beletartozik abba az övezetbe, amely valahol Gyöngyösnél kezdődik. így Miskolc beletartozik abba a sorba, ahová a gyöngyösi, az egri, a tokaj-hegyalj ai szőlőkultúra, amely továbbfolytatódik a Kárpátalján a beregszászi-nagyszőllősi szőlővidékkel. A miskolci bor a minőség tekintetében sem volt rosszabb az említett városokéinál. A szőlőművelés ezen a vidéken hosszan benyúlt a völgyekbe, így például a Hernád Zemplén felőli részén egészen Regécig termesztették a szőlőt, nem Abaújszántó volt ezen tájon az utolsó szőlőművelő vidék, így például Fony a 17-18. században igen kiváló szőlőt termelt, s még Rákóczi is a Hegyaljához számolta ezt a területet, nem is teljesen alaptalanul. Ebbe a sorba kell a miskolci szőlőtermelést is bekapcsolni. További probléma, hogy a 19. században már nem számottevő a miskolci szőlészet, ugyanakkor e században rendkívül nagy szerepet játszik Miskolc a borkereskedelemben, a bor közvetítésében, sőt a bor tárolásában. Ez a tárolókapacitás nyilvánvalóan egy korábbi jelentősebb szőlőtermelés eredményeként alakult ki, s ezzel később szinte bértárolást végeztek. Gyerekkoromban még a Hegyaljáról hosszú szekerekkel hozták a tetemvári pincékbe a bort, itt tárolandó. Hogy ez a váltás miért, hogyan alakult ki, milyen következményei voltak, milyen szerepük volt ebben a kereskedőknek, részben a görög, részben a zsidó kereskedőknek, olyan kérdések, melyek Miskolc társadalomtörténeti vizsgálatában is számottevőek. Az árutermelés témakörében igen fontosnak érzem Benda Gyula előadását, melyben kimondta azt, amit nemigen szoktak megfogalmazni a kutatók a 19. század első felének gazdaságtörténetét illetően, jelesül: ez az időszak nem feltétlenül a gazdasági-
