A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Sajó Tamás: A diósgyőri főutca történeti változásai

vezetett; jelenlétük ugyanakkor ellenszenvet vált ki a régi község nem-cigány lakosságából, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a főutca kiiktatódjék az emberek mindennapi életéből és elveszítse korábbi jelentőségét. Három generáció nyilatkozatai a János utcai gazdálkodónegyedből: „Mi kerülővel mentünk ám még a főutcára! Kerülővel, drága! Az tudja, hogy milyen? Lemegyünk itt a Szinvaparton, és a Szinván keresztül van egy kis híd, azon keresztülmegyünk és úgy!" (J. J. 30-as évek.) „Mi meg, lányok, ahogy a Kilián (gimnázium)ból jöttünk hazafelé, sokszor, ha szép idő volt, nem szálltunk villamosra, hanem összekaroltunk, úgy sétáltunk fel végig a főutcán. Tehettük, mert... mert olyan családból voltunk, hogy... tehettük, no!" (R. I. 60-as évek) „Hogv én? Jaj j, Isten őrizz, hogy mennék én a főutcára este? Még nappal sem merek egyedül!" (R. K. 1989.) Epilógusként el kell még mondjam: a honvédszobrot idén ismét áthelyezték, ezúttal a főutca másik oldalára, az eddigihez hasonló csendes parkba, ahová jól odalátszik az eredeti helyén keresztülzúgó Árpád utcai forgalom. A címerre visszaállították a koronát és a lakosság meg van elégedve a fejleményekkel. Talán ez az a reményteljes pont, ahol kilépve a főutca változásaiból, sorainkat a jó vég érdekében az egykori diósgyőri Elöljáróság bizakodó szavaival zárhatjuk: „s amidőn jelentésünk elfogadását, a tek. Képviselőtestület további jó indulatú támogatását kérjük, jelentésünket ezen óhajtással végezzük, hogy szeretett Magyar hazánkat, Diós-Győr ősi városát az egek Ura a beköszöntött 2-ik ezredév folyamán anyagi és szellemi jólétben fejlessze és virágoztassa föl! Diós-győr, 1899. deczember 31-én"

14 SAJÓ TAMÁS