A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Sajó Tamás: A diósgyőri főutca történeti változásai

teri ház, mellette a bankház. „Közvetlen utána talál egy lebontott épületet, csak egy támfal van még meg... az volt Diósgyőr híres kávéháza. Ennek a kávéháznak a tulajdonosa Kieszár Viktor volt... és ennek volt egy nagyon híres cigányprímása..." (B. S.) Itt állt az 1905-ben épült gyógyszertár, mellette a szintén háború előtti polgári iskola. Sarkán kicsi ház: „ez a mai órás épület, ez eredetileg egy hadirokkant katonának volt a juttatása, egy trafik volt, ebben a trafikban úgy hívták a tulajdonost, hogy Szurmai bácsi... oszt diákok, oda jártunk, hogy Szurmai bácsi, tinta kell vagy toll kell vagy füzet kell..." (B. S.) Az egykori koronauradalmi épületet, a Nagyudvart állami elemi iskolának alakították át, a börtönszárnyban az igazgató és a tanárok, az istállók helyén a kisegítő személyzet lakásaival. A volt számtartói házat Derczényi körorvos, Diósgyőr költője lakta haláláig, utána Hlobenszky állatorvos kapta meg. Még feljebb volt egy másik trafik, Jármai hölgy tulajdona", majd „egy Kreiser nevű likőrgyáros, akinek a gyártelepe itt volt Diósgyőrben". (B. S.) A 36-os számú ház még 1945 után is sokáig a Polgári Dal- és Olvasókörnek, Diósgyőr egyik legtekintélyesebb egyesületnek a helyiségeként szolgált. Még feljebb, „itt ahogy a villamosmegálló, ott egy turkáló van ott, ott vót egy hentesüzlet, hát az egy nagyon hosszú ideig üzemelt. Saját. Maszek, úgy hívták a tulajdonost, hogy Siegel Géza... Él is még, még száz fele tart. Akkor lefele zsidó pékség volt attul a hentesüzlettől, amit mondok, hogy Siegel..." (L. A.) „Csodálatos hentesüzlet volt... ami most is felülmúlná biztos akármelyiket, maszek volt, hát persze hogy maszek vot, de olyan csempézett gyönyörűség volt... volt itt fodrász, ékszerész, volt itt órásmester, volt itt ruhásbolt..." (J. J.) A községházával szemben állt „az úrikaszinó": Vendéglő az Arany Szarvashoz. Állandó cigányzenekara volt és szigorúan megválogatott törzsvendégei: „Tisztviselők, mérnök, orvosok, tanítók, papok, kártya, billiard - csak egy iparos volt, Bolla Ferenc mészáros, mivel ő Dolyák Mihály tűzoltóparancsnok veje volt"

s Átellenben, a községháza két oldalán is egy-egy vendéglő állt: lejjebb „Sarkadi János füszerbolt és kisvendéglő, ennek nem voltak törzsvendégei, csak rövid időre néztek be ide a vendégek", feljebb pedig, a főjegyző háza után a ma is álló, annak idején főleg iparosok látogatta Jóska bácsi kocsmája", ahol „a forgalom, az érdeklődés nagy volt, mert ahogy emlegették, »kaszirnot« is tartott, és ez vonzó volt a férfiak számára. "

y Az egyes üzleteken, egyleti helyiségeken kívül maga az utca is fontds találkozóhelye volt a falu lakosságának. „De még az sétálóutca volt a mi fiatal korunkban! az a régi Árpád utca! Ottan vasárnap délután úgy sétáltak mint most Miskolcon a sétálóutcán! ez az, hogy mindenki kiöltözve a legszebb cuccokat felszedtük oszt ki fiatal ki idősebb mentünk a templonba aztán... aztán azt vártuk, hogy ki áll a sarkon meg hogy ki megyén, szóval ez volt a szórakozás, nem a tévé!... délelőtt-délután mentünk a templomba... nem biztos, hogy hallgattuk, mit mond a pap, de azért néztük, hogy ki van ott, ki fog megvárni bennünket, ugye... mer hát a vasárnap, az ünnep vőt! még most is, ha tartjuk, ha nem tartjuk, csak úgy igazítjuk magunkot, hadd legyen vasárnap, ne csak a húslevesből tudjuk meg!" (J. J.) „Ez volt Diósgyőr sétálóutcája, ahol a diósgyőri kis parasztlányok és parasztfiúk itten sétálgattak le-föl. Ez töltötte ki az ő vasárnapi szórakozásukat..." (B. S.) Helyszíne lett a főutca a közösségi ünnepeknek is. Ezek közül a legfontosabbak az első világháború végéig a katolikus egyház templomon túlnövő szertartásai: „Hát azok körmenetek voltak! Azok ilyenek... vallásos... az hogy Űrnap... az hogy áldozócsütörtök... az hogy augusztus huszadika... azt a katolikusok mindig ünnepelték. Az ilyen... ilyen körmenetes. Itt fejül mentünk be... a Jóska bácsi kocsmájánál, és úgy jöttek ki a református templomnál és vissza a főutcán és... hát ott volt az ünnepség... és búzaszcnteléskor, az május utősó vasárnap volt, kimentünk egészen a Kiliánig (Újdiósgyőr határa), mert ahol a Kilián van, ott gyönyörű szántóföldek voltak, egy olyan terűföld volt, ahol mindig ott volt a legszebb búza. Már május utójára olyan gyönyörű volt, hogy... na mi... reformátusok vagyunk, de mi itt éltünk közöttük, azér pontosan tudjuk. Es ott volt a legszebb búza kifejlődve, és akkor mindenkinek a kezében képe... aztán a ceremóniát nem ismerem, de tudom, hogy mentek és hogy rengetegen voltak 14

; 211