A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Kilián István: Színjáték a minorita iskolában (1753-1780)

császárok, imperátorok, barbárok, foglyok jelennek meg. Azt gondolom, ezeket a jelmezeket sikerült előteremteniök a szereplőknek vagy az iskoláknak. Esterházy Pál egy alkalommal a bibliai Judit szerepét játszotta a jezsuiták nagyszombati gimnáziumában, s jelmezéről a családnak kellett gondoskodnia.

43 Valószínűleg ugyanígy kellett a jelmezeiket előkeríteniük a miskolci iskolásoknak is. Díszletekről nincs fogalmunk. Ha azonban törekedtek a tökéletes illúziókeltésre, akkor a színpadon díszletekkel, háttérfüggönyökkel s a szükséges kellékekkel is el kellett látniok. A Vinculum mutuae conjunctionis című darab az egyik leglátványosabb előadás lehetett. Bertulphus otthonában, hajón, a barbárok földjén, a barbárok királyának palotájában, börtönben, erdőben, kikötőben játszódik a cselekmény. Az Aristotelésznek tulajdonított hely, idő és cselekmény egysége már rég a múlté. A Karakalladarab színhelyei az alábbiak: a császári palota, a börtön, egy bírósági terem. A Jeroboám-dráma erdőben, harctéren zajlik. A miskolci minoriták sejthetően törekedtek arra, hogy a tökéletes illúziókeltéssel a legnagyobb hatást tudják elérni. Most már azt is tudjuk, hogy az első miskolci előadás, 1753-ban zenés darab volt. A hangulatkeltéshez erre feltétlenül szükségük volt. A Vinculum mutuae conjunctionis, Fides conjugalis című darab maga adta a feltételt, Ansbertának lanton kellett nagyon sokat játszania, s ez a hangszer csak kísérte éneklését. Ugyanebben a darabban már a rabok kórusa is énekel. Miskolc zenekultúrájának ezek az előadások a kezdeteit jelenthetik. De mint ahogyan már bemutattam jó néhány darabban fordul elő zenei vagy énekbetét. A miskolci iskolai színpadról, annak témaválasztásáról, a közönség érdeklődéséről néhány évvel ezelőttig alig tudtunk valamit. Általában az iskolai színpad kultúrhistóriai jelentőségére eddig alig-alig figyeltek fel. Az irodalomtörténészek általában a szövegek ismeretében vizsgálják a kérdést, ma azonban tudjuk, hogy a színpad művészete a 17-18. században is összetett műfaj volt. Nemcsak szerepelnie kellett a jól, rosszul megírt szöveg alapján a diáknak, hanem meg kellett tanulnia az előadott kor jellegzetes öltözékeit, a színhelyek berendezéseit. Szövegírók, zenekomponisták, színfaltervezők, jelmeztervezők ugyan nem dolgoztak a kor színpadain, a rendezőnek, a diáknak, esetleg a szülőknek és a jótevőknek mindezekhez érteniök kellett. A diákszínpad kelti fel az érdeklődést a színi műfaj iránt Miskolcon. Azt hiszem, hogy az egykor a csizmadiaszínben játszó diákok és Déryné néhány évvel későbbi társulatának a fellépése között a kapcsolat nem jelképes. A közönség soraiban még sokan vannak Déryné idejében, akik ugyanitt talán nem annyira „profi" módon megízlelték a színház varázsos világát. Jelentős Miskolc iskolaszínháza azért is, mert a minorita gimnáziumok, iskolák közül csak néhány vállalkozott hasonlóra. S azt egy korábbi kutatásomban már bizonyítottam, hogy a minorita színpad a látványos és reprezentatív jezsuita színpad és a népies katolikus színjátszás között foglal helyet. Azaz a profán történeti témáknak is helyet adnak, de továbbörökítik a misztériumjátszás, a liturgikus spectaculum hagyományait is. A magyar színháztörténeti kézikönyv első, a diákszínjátszásról szóló fejezete közöl két térképet, az egyiken a protestáns iskolák színjátszó helyei, a másikon a katolikus diákszínjátszás városai vannak feltüntetve.

44 Ezen Miskolc is helyet kapott a katolikus és református iskolával is. A református iskolai színi hagyományairól csak feltételezései vannak a kutatásnak, a katolikus színi tradíció ma már viszonylag jól ismert. Tudjuk, hogy a minoriták előadásai a város nevezetes napjai voltak. Azokon a városi és megyei előkelőségek mindig megjelentek, s nagyon gyakran tetszésüket is nyilvánították, előfordult, hogy az előadott darabot megújráztatták. A minoriták tudtak alkalmazkodni a város lakóinak világához, a protestáns tisztviselői kar bár eleinte tiltakozott a minoriták befogadása ellen, alig öt évtizeddel később az itt tanító minoriták pedagógiai munkáját hasznosnak tartották. KILIÁN ISTVÁN