A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Kilián István: Színjáték a minorita iskolában (1753-1780)

Szerzők-rendezők A 17-18. században bevett gyakorlat, hogy egy-egy publikált vagy kéziratos drámát a rendezők saját nevük alatt mutatták be. A szerző személye nem is volt annyira fontos, mint a rendezőé, aki a színpadon még járatlan, a mimikához, a gesztikulációhoz nem értő, a helyes hanghordozást még alig ismerő ifjút megtanította az illő és szükséges gesztikulációra, sokat sejtető arcmimikára, a tökéletes hangképzésre és hanghordozásra, a messziről is érthető jól artikulált beszédre, a rendező szándékát fedő legmegfelelőbb hanglejtésre. A megírt vagy publikált darab, mint ma, akkor sem jelent meg teljesen eredeti formájában a színpadon. A rendező a darab struktúráját (felvonások, jelenetek), nyelvét és stílusát, mondanivalóját a közönség igényeihez, a szereplő diákok szellemi szintjéhez, helyhez és időhöz alkalmazta. Elhagyott jeleneteket, másokat hozzáírt, így gyakran előfordult, hogy egy-egy darabnak csak a cselekménymenetét őrizték meg, a szerző neve is feledésbe merült, legfeljebb a rendező neve maradt fenn. Egy-egy ránk maradt darabnak olykor csak a cselekményéből lehet a szerző személyét kikövetkeztetni. Neves és névtelen szerzők jártak így darabjaikkal, Avancinus, Bidermann, Molière és mások komédiáit forgatták ki a rendezők vagy adaptátorok az eredeti valójukból.

18 A miskolci minorita História Domus néhány rendező nevét megőrizte, másokéra pedig következtetni lehet az előadó diákok osztályából. Tudjuk ugyanis, hogy ki tanította a rétorokat és poétákat, a szintaxistákat és grammatistákat, vagy az alsóbb osztályosokat, s az egészen bizonyos, hogy az előadó osztály magistère rendezte a darabot. Ismerjük Kovács Boldizsár nevét, aki 1766-ban Dagobertus címen egy ismeretlen tárgyú darabot mutatott be magyar nyelven. 1767. március 29-én a Funestus interitus Regis Saul című drámáját vitte színre. Ránk maradt Kovács Boldizsár Karakalla című drámájának teljes szövege. Ezt a magyar nyelvű drámát 1767. augusztus 2-án mutatta be Miskolcon. A Karakalla-dráma kéziratát a Kézdivásárhely-kantai drámakolligátum őrzi. Erre az a magyarázat, hogy Kovács Boldizsárt Miskolcról Kézdivásárhely-Kantába helyezték tanítani, s ő a Miskolcon nyilván sikert aratott drámakéziratát magával vitte, s ott újra megrendezte. Természetesen nem lehet azt érzékelni, hogy van-e különbség miskolci és kantai variáns között. Sejthető, hogy nincs sok.

19 Kovács Boldizsár Erdélyben született 1740 táján. 1762-től 1764-ig Nyírbátorban teológiát tanult. 1763-ban szerzett a ferenceseknél szokásos tudományos fokozatot. 1766/67-ben Miskolcon tanított, a következő tanévben pedig már Kantában. 1764-ben és 1765-ben újabb tudományos fokozatot szerzeteit. Életének és halálának további helyei ismeretlenek.

20 Gallo (Gallovics, Gallovich) Joachim neve sem volt eddig ismert. 1768. február 7-én egy latin nyelvű declamatiót vitt színre diákjaival. 1768. augusztus 27-én Jeroboám királyról írt darabjával aratott sikert. Ekkor azonban már Páterként, míg korábbi darabjával Fráterként említi a háztörténet. így tehát 1768. február 7. és augusztus 27. között szentelték pappá. Ránk maradt a Jeroboám darab színlapja, amely természetesen a rendező nevét nem említi, a História Domus azonban igen. Gallo 1743-ban Gyöngyösön született. Novícius Szegeden volt. 1766-ban teológiát tanult Nyírbátorban, filozófiát valószínűleg a rend eperjesi főiskoláján hallgatott. Sejthetően még nyírbátori évei előtt, 1768-ban Miskolcra került, itt a szintaxisták osztályát tanította. Életútját ezután jó ideig nem ismerjük. 1781 és 1787 között Nyírbátorban egyházszónok és házfőnök volt. 1788-tól 1790-ig nincs Nyírbátorban, de 1791-ben ismét visszakerült ide. 1792-ben Jékén volt káplán, ezután a nyíradonyi hívek papja. 1797-ben Nagyváradon halt meg.

21 Knáisz Mihály ismert nevű minorita rendtörténész. Miskolcon a Vinculum mutuae