A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Barsi János: A minoriták Miskolc társadalmi életében megtelepedésüktől a 19. század elejéig

1760-ban az iskolában 141 tanulót találunk, melyből 107 tanuló nemtelen, 3 tanuló polgári, 31 pedig nemes származású. 1771-ben a 128 tanuló közül 57 nemtelen, 2 libertinus, 45 nemes származású volt, 24 esetben pedig nem jelölték a származást. 1772/73-ban 113 tanulót találunk az iskolában, ebből 42 nemes, 64 nemtelen, 2 libertinus származék volt. s 5 esetben nem jelölték a származást.1 A közölt adatok elemzéséből kitűnik, hogy a minoriták által vezetett iskolában mindig több nemtelen származású tanuló járt még abszolút számokban is, mint nemes származású, ami jól mutatja, hogy egyrészt nem eléggé megalapozott az a nézet, mely szerint ebben a korban a protestáns egyházak a nép egyszerű fiait tanították, s a katolikus iskolákban a szegények gyermekei nem, csak a gazdag szülők gyermekei juthattak be, másrészt, hogy a minoriták csak a szegényebb néposztályokat érték el. A forrás további vizsgálatából az is kitűnik, hogy 1748-ban az iskola 126 tanulója közül csak 9 volt miskolci lakos. A teljes tanulói létszámból 20 tanuló származási helyét nem jelölték, a többiek pedig főleg a vármegyétől északra fekvő területről érkeztek. 1760-ban a 141 tanuló közül 29 volt miskolci lakos, 8 esetben nem jelölték a származási helyet, a többiek esetében pedig szintén elmondhatjuk, hogy a vármegyétől északra fekvő területről érkeztek. 1771-ben a 128 tanuló közül 38 volt miskolci lakos, 16 esetben nem jelölték a lakhelyet. Majd 1172/73-ban a 113 tanuló közül 37 volt miskolci lakos, s 4 esetben nem jelöltek a származási helyet. A vizsgált két utolsó évben azon tanulók létszáma megnőtt, akik Borsod vármegyéből származtak. Mint a tanulói névsorból látjuk, korszakunk elején nagyon kevés miskolci szülő adta gyermekét a minoriták iskolájába, ezért a rend hatása sem lehetett jelentős e vonatkozásban a miskolci társadalomra. A korszak vége felé azonban egyre inkább beépül a miskolci társadalomba a rend iskolája. Az iskolában folyó színjátszás szintén jó lehetőség volt a város lakosságával való kapcsolattartásra. Egy-egy előadás eseményszámba ment a városban, s a megyei és a városi elöljárók rendszeresen részt vettek rajta. A színjátszó tevékenység részletes elemzését Kilián István végezte el. Végül, noha szorosan nem tartozik a források adta területhez, szólnunk kell azokról az adminisztrációs kényszerítő rendelkezésekről, melyek segítették a minoritákat küldetésük teljesítésében, s amelyek a társadalmi hátteret jelentősen módosították. Ezek között fontos volt Grassalkovich Antal azon 1766-os rendelkezése, melyben utasítja a protestáns városi vezetést, hogy az aljegyző s még két tanácsbéli is katolikus vallású legyen.- Talán még nagyobb jelentőséggel bírt, általában véve legalább is, hiszen a miskolci helyzet vázolására a források feltáratlansága miatt nem vállalkozhatunk, hogy országos rendelkezés tette lehetővé a katolikus céhalapítást, ami megtörte a protestánsok kétes előjogát az iparosodó társadalmi rétegben. Arról már esett szó, hogy konvertálni csak a katolikus vallásra volt lehetséges a törvény értelmében. Utószó helyett elmondhatjuk, hogy a dolgozatban igyekeztünk azokat a forrásokat bemutatni, amelyek alkalmasak arra, hogy azokból következtetéseket vonhassunk le a miskolci minorita rend és a miskolci társadalom együttélésére. Mint láttuk, a rend ezer szállal kötődött a városhoz. Mivel nem volt tárgya a dolgozatnak, nem tértünk ki a minorita rend, a vármegye és a vármegye vezetésének kapcsolatára, de összefoglalóan azt mégis meg kell említeni, hogy a rend több szállal és természetesebben tagolódott a vármegyébe, mint a városba. De még így is számos lehetősége volt a rendnek a város társadalmának formálására, amint azt bemutattuk. Reméljük, hogy a bemutatott források teljes feldolgozása és a miskolci társadalom jobb ismerete birtokában lehetővé válik avatott kezekben a dolgozatban felvázolt kép teljesebb megrajzolása. BARSI JÁNOS