A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Dobrossy István: Kereskedő csoportok, családok és dinasztiák Miskolc társadalmában a 18. század elejétől a 19. század elejéig

rátái által eltartott" is van közöttük, s számba vettek két korcsmárost. A foglalkozások elemzése azt mutatja, hogy van néhány gazdag zsidó, de a többség szegény, házalásból, koldulásból él, képzetlen munkások, alkalmazottak. Azt összeírásokból kirajzolódó képet színesítik az egyedi esetek, előfordulások, amelyek elsősorban peres ügyek levéltári anyagából kerültek elő. Ezeket összesítve közelíthetünk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy honnan, s mikor történt a zsidók betelepedése Miskolcra. 1774-ben Debrecenben vásári lopás vádjával kihallgattak egy miskolci illetőségű házaspárt. A férfi azt vallotta, hogy 40 éves, fél éve lakik Miskolcon, s „Morvában" született, onnan vándorolt ki.

3

" A másik azt vallja, hogy „Gallitziából, Buzaró Várossából" való, de nem ismeri sem a gazdát, sőt a többieket sem, mert a településrőí-településre vándorol, egy-egy háznál csak rövid ideig szokott megszállni.

31 Más, korábbi adatok is utalnak hasonló származási, „kirajzási" helyre. Az is sokat mond, hogy 1735ben a megyében 35 családot írtak össze, s közülük 26 család Morvaországból jöttnek vallotta magát.

32 A 18. század első felében további adatok erősítik a morva, ill. galíciai kapcsolatokat.

33 A letelepedés idejére vonatkozó adatok közül 1717 az eddigi legkorábbi (kivétel, ha az 1774-es összeírás szerint 1712-től Magyarországon tartózkodó zsidó komlókereskedő, kezdettől fogva Miskolcon élt). Az 1717-es adat arra vonatkozik, hogy Szepessy Pál Meggyesalján lévő házában, ill. telkén pálinkafőző és mérőhelyet zsidó ember bérel.

34 1725-ből ismeretes az a tiltakozás, amelyet a minoriták fogalmaztak meg, mert „tűrhetetlen, hogy a tér a zsidók által profanizáltassék".

35 1727-ben pedig miskolci statútum fogalmazza meg, hogy a város bírájának kötelessége a görögök és zsidók borának mennyiségét kinyomozni, hogy az megadóztatható legyen. A borral kereskedő görögök és zsidók száma (a statútum szerint) annyira elszaporodott, hogy a helyi szegények boraikat képtelenek eladni.

36 Ez a rendelkezés elsősorban a görögökre vonatkozhatott, de nagy valószínűséggel gondolható, hogy zsidók is kereskedtek már borral. A görögökhöz hasonlóan a zsidóknak sem „örvendeztek" Miskolcon. A görögöket gúnyversek pellengérezték ki, perlekedéseik a miskolciakkal éppúgy állandóak mint a zsidók perlekedései.

37 Ez elsősorban tőkefelhalmozó kereskedelmi tevékenységük következménye, a gazdag kereskedők váltották ki azt a társadalmi hangulatot, megítélést, amelyben osztoznia kellett a szegény zsidóknak, a házaló kereskedőknek is. Erről a kereskedelmi tevékenységről átfogó képet nyújt az 1775-ös összeírás, de teljesebbé teszik a képet a konkrét példák. A kereskedők egy része bőrrel foglalkozott, s a sokszínűség itt is tetten érhető. így 1778-ban Oponyi János szíjgyártó mester Falk Lőbl zsidó kereskedőtől vett 6 db jő tehénbőrt „mestersége folytatására, de a vételárat a papíron foglalt határidőre nem fizette ki".

3K 1783-ban Leszih Pál és Barna Mihály szíjgyártómesterek vásároltak Falk Lőbltől, s a vele akkor már társas viszonyban lévő testvérétől 50 db marhabőrt, de a tartozást időben itt sem egyenlítették ki.

39 Herschl Jakab lóbőrrel és gubaccsal kereskedett. 1778-ban Német György és felesége Oláh Mária vásároltak tőle jelentős menynyiségű bőrt, megállapodtak, hogy a vételárat két részben fogják törleszteni.

40 Hirschl neve a gubacskereskedéssel kapcsolatban úgy vetődik fel, hogy azt korábban rendszeresen folytatta, befektetett az üzletbe 300 forintot, de eltiltották tőle (ti. az országból történő kivitelt tiltották). Borral is kereskedik, s arra hivatkozik, hogy nehéz a szállítás, bizonytalan az értékesítés (nyilván a görögök miatt). Az összeíráskor így is számba vettek nála 70 gönci hordó első osztályú bort. Figyelmet érdemlő megjegyzés, hogy „külföldi zsidó kereskedőknek tolmácskodik", s ebből is jövedelemre tesz szert.

41 Tartozás fejében 1792-ben egy zsidó kereskedőtől 19 db farkasbőrt foglalnak le.

42 Azok a kereskedők, akik bőrrel foglalkoztak, az általában borral, pálinkával kap-