A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Dobrossy István: Kereskedő csoportok, családok és dinasztiák Miskolc társadalmában a 18. század elejétől a 19. század elejéig

hovatartozásáról, felhasználhatóságáról Eszterházy Károly egri és Bacsinszky András munkácsi püspök között. Az igazságtételhez különféle kimutatások, dokumentumok sokasága készült.

3 Az iratkötegben a miskolci görög kompániával kapcsolatos oklevélmásolatok is szerepelnek, 1777. szeptember 24-i Borsod vármegyei hitelesítéssel. Eszerint 1734. július 15-én Miskolc város bizonyítja, hogy a görög szertartású kereskedők bírái, név szerint Deák Pál, Görög Demeter, Szepsy György, Bulzó Mihály és Görög Antal 1712-től kezdve 7 tűzhely és kereskedésük után Borsod vármegyének, Miskolc városának, és a kincstárnak is évi adófizetői. 1741. május 4-én Miskolc város a kompánia tagjait az alábbi nevekkel említi: Buja György és Ferenc, Senti György, Belanti Demeter, Koroszky Ádám, Theophil Pál, Fodor Ferenc, Kosmiszky György, Szok Demeter Péter, Gerga Demeter, Marton Pál, Dadányi György, Daskóczi János, Mane György, Ballaur György. Antal György, Dimcsa Naum, Pap Demeter, Semti Cosma, Veszpu György, Bulcz Tamás minden rendes és rendkívüli adófizetésben részt vállaltak. 1746. július 18-án Miskolc város bizonyítja, hogy a kompánia 1738/39-ben a hadiszállítások idején nemcsak kölcsönt nyújtott, hanem magyar, másrészt bécsi és lipcsei áruk szállításában is szorgoskodott. 1751. november 4-én Borsod vármegye, 1756. június 24-én a koronauradalom prefektusa, majd 1759. december 15-én és 1763. február 28-án is ugyancsak az uradalom igazolja, a görögök szolgálatkészségét. Ezek nyilvánvalóan összefüggésben vannak a kápolna, majd a templomépítési szándékukkal. (Ez utóbbira több, mint két évtizedet kellett várniuk, hiszen a halotti anyakönyvben csak 1795 novemberében jelenik meg az első bejegyzés: „eltemettetett a templom mellett", vagy a „templom közelében".)

4 A kompánia azt igyekszik bizonyítani, hogy a plébániát meg is érdemlik, mint ősi miskolci és Borsod megyei lakosok, akiknek létszáma állandóan gyarapszik a Lengyelországból és másunnan beköltözőkből, felségtisztelő komoly lakos voltukra bizonyságul azt is felemlítik, hogy a diósgyőri uradalomnak 1756-tól 1777-ig csak bérletképpen 62 189 rajnai forintot fizettek.

5 A szórványos adatokat tovább mellőzve is érzékelhető, hogy a görög kereskedők 1712-től szervezetten, bíró irányításával, magukat kompániának vagy kereskedőtársaságnak nevezve Miskolc társadalmában egy létező csoportot alkotnak. Kik voltak ők és saját dokumentumaik mit vallanak erről, azaz panaszos leveleikben mit vallanak önmagukról? Miskolcon készült dokumentumaik közül alapvetőek az ún. Kondikák (feljegyzések tára, vagy évkönyv, eseménykönyv), amelynek egyikét 1721-1752, a másikat 1721-1793 között vezették/

1 Hasonló az egyházközség anyakönyvének első kötete, amely a házasságkötések, a születések és keresztelések, ill. a halálozások adatait tartalmazza. Legkorábbtól a halotti anyakönyvet vezették, 1726-tól írták. A házasságkötési rész első egysége az 1728-1768 között nem Miskolcon kötött, majd 1763-tól 1868-ig Miskolcon kötött házasságokat tartalmazza. Tehát az anyakönyv szerint 1726-ban temettek először, s 1763-ban kötötték itt az első házasságot. A keresztéléseknél az első bejegyzés 1760, de házasságukat a szülők nem Miskolcon kötötték, amelyet az alábbi, jellemzésnek is beillő bejegyzés bizonyít: „Mihály, Cibakosz Nasztosz fia, anyja az egri Sarpe András leánya, Márta, akik Miskolcon laknak, megszületett és megbérmáltatott általam, József pap, az egri Szent Miklós káplánja által, Popa Mihail pap, a Szent Naum káplánjának megbízásából. Keresztapja Dimcsa János volt. 1760. dec. 18." S azonnal mellette a másik bejegyzés, „Katalin, Cibakosz Nasztosz leánya megszületett és megbérmáltatott általam Popa Mihalisz pap, a Szent Naum káplánja által. Keresztapa Dimcsa Vritosz volt. 1762. júl. 10."

7 A miskolci kompánia elhunyt tagjait, vagy azokat, akik másutt voltak tagjai a kompániának, de itt haltak meg, 1762-1782 között a mindszenti temető azóta nyomtalanul eltűnt részébe temették/ 1782-84 között az érintett „eltemettetett általam a Kálvinista temetőben", de 1784-től már új temetőt használnak, s 1795-től szórványosan a templomkertben temetkeznek. Később - ahogy gyarapodott, növekedett a sírkert -