A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Rémiás Tibor: Miskolc társadalmának 18. századi összetétele

diósgyőri prefektusok utat engedtek a zsidók betelepülésének. 1773-ban 25, 1780-ban 70 személy vallja magát zsidónak. 1781-ben a Piac utcai imaházuk közelében már metsző is lakott. A zsidók felett első fokon a maguk közül választott bíró ítélkezett. A 18. század végére a Kádas utcában zsinagógájuk épült. 1836-ban a város vezetése már hozzájárult ahhoz is, hogy egy zsidó céh alapjait is megvethessék, amely akkor 32 tagot számlált. A megváltás évei alatt telepedtek le a városban a cigánykovácsok. 1752-ben a cigányok vajdája, azaz a cigánybíró Oláh Pesta volt. Miskolcon a legrégibb cigánysor a Szirma utcán települt, ami a 19. századra felhúzódott a Gordonba. Ekkor már a kovácsmunkával fokozatosan felhagytak és sokuk muzsikálásból kezdett élni. 1780-ban 157 szakadárt (értsd: cigány, török) írtak össze. Miskolc város társadalmában az idegenek száma elérte az 5-6% -ot. Társadalmi jelentőségüket abban látjuk, hogy e nemzetiségek nagy része bekapcsolódott a város kereskedelmi életébe. Egyébként zárkózottan, egymásközt éltek. Asszimilálódásuk nem a vizsgált századra, hanem a 19. századra tehető. Országosan is ismert statisztikusunk Miskolc városáról és annak nemzetiségi összetételéről a következőket jegyzi meg: „Miskolc nagyrészben magyar, de vannak szlávok, rácok, kevés német, görög, zsidó, török és cigány." Benkő Sámuel a város 5-6%-os nemzetiségi arányával szemben Korabinsky már 10%-ra értékeli, ami a Bach-korszak idején megközelítette a 30%-ot.

7 Összegzésként megállapíthatjuk, hogy Miskolc 18. századi társadalmának összetétele a sokszínűség egyik kiváló példája. Mindez elmondható a város lakóinak foglalkozás szerinti megoszlásáról, de leginkább a felekezeti és nemzetiségi összetételéről. A társadalmi rétegek minél mélyebb megismerése és azok helyes értékelése, a korszakba történő elhelyezése további kutatásokat igényel. RÉMIÁS TIBOR