A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Bencsik János: Miskolc társadalma a török hódoltságot követő évtizedben (1688-1703)

ökörrel vontatták. 2, 3 vagy 4 pár ökröt fogtak egy-egy igás szekérbe, annak megfelelően, hogy milyen nagy teherrel, milyen távolságra s milyen útviszonyok közepette teljesítették a távolsági szekerezés (hosszúfuvar) kötelező terhét. Ilyen típusú összeírásokból tudjuk, hogy az sem volt akadály, ha valakinek nem volt elegendő számú ökre. Olyan esetek sorát olvashatjuk, amikor a hosszúfuvarhoz a gazdák darabonként állították ki az igaerőt.

13 A fuvarozás jellegéhez illusztrációként közöljük, hogy (pl.) 1693-ban „az Eger felé vontatóknak pattantyúsok alá kelP-ett menniük. Mások „Patak felé a recruták alá, Tokajig mundér alá" állítottak 5 négyökrös igát. 1697-ben (I. hó 7-én) „Tokajban jártak - a Kincstár borai alá", vagy ugyanoda a „Vármegye borai alá is 2 szekeret" rendeltek. Ugyanitt megjegyezték, hogy „Az lóval való szolgálat (a nép számára) ennél sokkal terhesebb és gyalog szerbe való szolgálat is, kinek száma nincsen". Ezek után érdemes megvizsgálni az ökörszám megoszlását gazdaságonként. Eszerint 4 ökrös fogattal a gazdaságok 21,73%-a, a 6 ökrös fogattal 27,53%-a, továbbá 8 ökrös fogattal 23,18%-a (összesen 72,44%) rendelkezett. Tehetünk egy hozzávetőleges számítást, hogy ezek az ökrös gazdák hány köböl (780-940 n.-öl)

14 szántót tudtak megművelni. Ökörfogatok jellege Felszántható terület, köböl Gazdaságok száma Szántott terület összesen, köböl 2 ökrös 12 8 144 4 ökrös 36 15 540 6 ökrös 36 19 684 8 ökrös 36 16 576 Összesen 58 1944 köböl

15 Lássuk a tehenek számát! Nem szól a forrás arról, hogy fejős teheneket írtak-e össze, illetve nem tettek ilyen különbséget az összeírok. Feltűnő lehet, hogy az 1 tehenes gazdák (üzemek) az összes gazdaságoknak több mint felét (51,37%) teszik ki. Ezért nyugodtan következtethetünk arra, hogy csupán a fejős teheneket írták össze. Miután a feldolgozott jegyzékben (4. sz.) 274 családfőt (az előzőekben) rögzítettek, s ha összevetjük a búzában porciózókkal (3. sz.) látjuk, hogy a háztartások 39,71%-a rendelkezett szarvasmarhával. Közülük a többségnek mind ökre, mind tehene volt (93%). Eszarvasmarhás üzemek esetében nyugodtan feltételezhetjük a szántóföldi gazdálkodás fontos szerepét. Itt nem szólhatunk a lóról, ilyen összeírást nem dolgoztam fel. Ha hozzávesszük, hogy korszakunkban a legfontosabb tőkeképző gazdasági ágazat volt a szarvasmarhatartás, illetve a legfontosabb haszonállat a szarvasmarha volt, akkor a több ökörrel, tehénnel rendelkező gazdaságokat a legvagyonosabb réteghez lehet sorolnunk. Erre a tényre egyértelmű utalást olvashatunk ki azokból az adatokból, amikor egy-egy családi üzemben 8-16 ökröt, vagy 3-nál több tehenet tartottak. Pl. Sóri Istvánnak 16, Csiszár Mihálynak 17 marhás gazdasága volt. 5. forrás: A „Regestum Portiorum pro sequentibus duóbus mensibus oppido Miskoltz impositum, 1698 (1699)" címet viselő, szokásos keskeny alakú porciófüzet, az 1698-as városi lajstrom, pótlólag melléje írva az 1699-es évszám is. 526 ( + a végén 3 olvashatatlan) személynevet, illetve családfőt, s a bejegyzett porcióbsszeget tartalmaz. Az eddigieknél fontosabbnak ítélhetjük, hogy a jegyzék végén 80 szakmánként csoportosított kézművest találhatunk. Az egy hónapra kivetett összeg 887 ft 32 dénár, a 3 havi összeg pedig 2661 ft 96 dénár volt. Az előző, az 1692-es, illetve a óévvel későbbi, 1698-as jegyzékek alkalmasak voltak az azonos feldolgozásra, ezért az utóbbi esetben is a porció