A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - S. Koós Judit: Újabb adatok Északkelet-Magyarország korai és középső bronzkori településtörténetéhez

A megye északi dombvidékén, Csereháton fekszik Felsővadász, melynek Várdombján a feltárást végeztük.

11 A lelőhelyet Kalicz N. mint hatvani telepet már korábban ismertette.

12 A Várdomb elhelyezkedése tipikus: a környezetéből magasan kiemelkedő dombon lévő falut hátulról erdő védte, alatta pedig közvetlenül folyt a Vadász-patak. A domb lankásabb részei felé patkó alakú árkot ástak - mélysége kb. 6 m - mely feltehetően az ellenséges támadástól védhette a falut. Ez a fajta építési mód - konkrétan a sánccal való erődítés - nem ismeretlen más telepeken sem: Jászdózsa, Nizná Mysía és Barca említhető.

13 Sajnos a belső szerkezetre vonatkoztatva nem különösebben értékelhetőek a megfigyeléseink, ugyanis négy kultúra emlékanyaga - neolitikus, rézkori, korai és középső bronzkori - keverten fordult elő, ezért kultúrrétegeket megfigyelni nem tudtunk. A következő telep Edelény, már más típusú. Magas, meredeken emelkedő hegytetőn, nehezen megközelíthető helyen alakították ki lakóhelyüket. Jóllehet a szőlőművelés miatt nagyobb kiterjedésű feltárást nem végezhettünk, azonban megállapítható volt, hogy a telep egyrétegű, déli oldalán teraszosan kiképzett, északon pedig erdőkkel védett. A felszínre került leletanyag alapján intenzív gabonatermesztést folytathattak, ezt látszik igazolni a kiégett gabonatároló verem, benne a magokkal teli edények. A szőlőművelés itt is komoly kárt okozott a településben, ugyanis csak l-l gödör, cölöplyuk meglétét regisztrálhattuk. (A Bődva folyó völgyében lévő lelőhely körül ma már nincsen vízlelő hely.) A füzesabonyi kultúra folyó és patak által övezett ináncsi települése az előbbiektől eltérő földrajzi környzetben, sík vidéken található. A kis dombon végzett ásatás során több ház részletét sikerült feltárnunk, ezek pedig a névadó lelőhelyről ismertekhez hasonlóak, nagyjából 4x5x6 m-esek lehettek.

14 Szerkezetük a korábbi kultúráknál már megismert, nyeregtetős, cölöpvázas, a régi hagyományokat őrzik. A padlózatot először földdel feltöltötték, majd agyaggal borították és ledöngölték. Ezt aztán többször megújították. Két ház belsejében figyeltünk meg peremes tűzhelyet, melyeket azok elkopása, megrongálódása után négyszer megújítottak. A település lakói nagy valószínűséggel fémöntéssel is foglalkozhattak, erre utalnak az agyagból készült fémkiöntők. Nem ez az egyetlen füzesabonyi település, ahol erre utaló nyomokat találtunk. A Tisza és Bodrog folyók által határolt településen, Nagyrozvágyon ugyancsak ilyen darabok kerültek napvilágra. A lelőhely - hasonlóan az előzőhöz - sík vidékből kiemelkedő, mocsárral körülvett dombon látható. A feltárás azt igazolta, hogy a füzesabonyi kultúra újabb egyrétegű települése vált ismertté, ahol az előzetes, nagyarányú földmunkák településszerkezeti megfigyeléseket nem tettek lehetővé. A kerámiaanyag és a felszínre került bronztárgyak egyértelműen datálják a telepet a füzesabonyi kultúra késői időszakára.

1:1 Ezek a típusok a koszideri periódus jellegzetes tárgyai, melyeket a 14. sz. II. felére helyezhetünk (R BB).

16 Utolsóként szántuk bemutatni a Tisza mentén fellelhető települést, Tiszaladányt, mely a Takta patak által övezett homokdombon található. A neolitikumtól a római császárkorig minden időszakban lakott településen a füzesabonyi kultúra megtelepedésének csak gyér nyomait fedezhetjük fel. Amiért azonban bemutatjuk, az az innen felszínre került bronz kincslelet. Érdekességét az adja, hogy a kultűra területéről edénybe rejtett bronz kincsleletet nem ismertünk eddig. A tárgyak összetételük, díszítésük, párhuzamaik alapján a hajdúsámsoni kincslelethorizontba sorolhatók (R BA, - B), ám a karperecek - jóllehet még e horizonton belül - de már a koszideri periódus felé mutatnak. A kincslelet edénye a kultűra késői, bodrogszerdahelyi fázisának jellegzetességeit hordozza. Mindezek alapján földbe kerülésüket a koszideri időszak első felében határozhatjuk meg.

17