A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Gyulai Éva: Miskolc szőlőbirtokosai a 14-16. században

marito suo obvenerunt) házát és két szőlőjét, mint régtől fogva birtokoltakat (a dudum habitas) adja a kolostoroknak.

18 A miskolci mezővárosi polgárok szabad rendelkezésű szőlőinek adományozásával a 14. század végére a két bükki pálos kolostor is birtokos lesz Miskolcon, birtoklása azonban a járadékot tekintve különbözik a miskolciakétól, hiszen csak a földesúrnak - a koronának ill. a diósgyőri várnak - járó borkilencedet fizetik, az egyházi dézsmát nem. A borkilencedet majd 1440-ben törli el a pálosok javára I. Ulászló király diósgyőri és miskolci szőlőiken. A város környékén, Mályiban a sajóládi pálosok is szereznek ebben az időben birtokot, miután az itt birtokolt szőlőjét (vineam suam) Meszes Benedek miskolci polgár rájuk hagyja.

19 Ez az adat nemcsak a miskolciak extraneus birtoklásának első bizonyítéka, hanem a pálosok birtokszerzési gyakorlatára is rávilágít. A miskolci bíró és esküdtek - a polgárok és hospesek nevében - 1389-ben állítják ki az erről szóló oklevelet, mely szerint a birtokszomszédok - csodálatosképpen - ugyanezek a pálos barátok, vagyis szőlőbirtokuk egy tagban növekedett. A szőlőt másik oldalról ligetes erdő (nemus et lucus) határolja, amely királyi birtok. A szőlő ezen a helyen az irtványterület határát is jelenti, jelezve, hogy a miskolci és környéki szőlők is a földesúri birtokok hagyományos - irtvánnyal szerzett - betelepítésével jöttek létre. Miskolc és a környező szőlőbirtoklás kezdeti okleveles adatai azért is érdekesek, mert szinte valamennyi későbbi feudális birtoklási forma megvan már a 14. században is: a földesúri ill. királyi birtoklás, az egyházi (a pálosok és az ősi tapolcai bencés nemzetségi monostor) valamint a mezővárosi polgárok és hospesek járadékköteles szőlőtulajdona is. A források csak a Miskolcon lakó nemesi jogállású szőlőtulajdonosokról hallgatnak a 14. században, bár ezek száma és birtoklásuk az elkövetkező két évszázadban sem lesz meghatározható. A 15. és 16. századi miskolci szőlőbirtoklás fontos kérdései: a feudális birtoklási formák és a szőlőtulajdonosok társadalmi rétege egymásnak megfelelő kategóriái, ill. a szőlőbirtok megszerzésének különféle módjai az egyes birtokosi csoportoknál. A kutatást a 15. századra vonatkozóan főként okleveles adatok, a 16. század közepétől két igen lényeges történeti forrás: a dézsmajegyzékek és Miskolc Városkönyve segítik. A prekapitalista korszakban a szőlőbirtoklást tekintve is az elsődleges tulajdonosi forma a földesúri. Míg a telek- és az appertinenciák viszonylag kötött viszonyt hoztak létre a földesúr és jobbágy között, a szőlőbirtoklás - éppen kialakulásánál és igényes művelésénél fogva - sokkal szabadabb, mint a telek és szántók birtoklása. Miskolc előbb possessio, villa majd az Anjou-korban civitas, ill. oppidum - birtokosai kezdetben a nagy középkor úri nemzetségek tagjai, majd a szőlőművelés széles körűvé válásának időszakában az uralkodó. Nem véletlen egybeesés a szőlőkultúra és a városi fejlődés összekapcsolódása a 14. századi Miskolcon. Az uralkodó a diósgyőri váruradalmon keresztül gyakorolta földesúri hatalmát, ami azt jelentett, hogy a borkilenced - mint általános szőlő utáni járadék - a diósgyőri várnagyok által szedetett be, akikkel így Miskolc polgárai igen közvetlen, és távolról sem háborítatlan kapcsolatba kerültek. A királyi birtokosok - egyebek mellett - mezővárosuknak több szőlőbirtoklással kapcsolatos kiváltságot is adtak, de a birtokukon élő pálos kolostoroknak is. Említettük már az 1440-es kiváltságot, mely a pálosokat felmenti a borkilenced beszolgáltatása alól. Ezt a kiváltságot Mátyás és II. Ulászló is megismételte, ami különleges voltára és a diósgyőri várnagyok ellenkezésére mutat. A királyi birtokon élő miskolci polgárokat először Mátyás menti fel 1471-ben azon dénárok fizetése alól, melyeket a beszolgáltatásnál minden köböl must- vagy borkilenced után kellett a diósgyőri várnagyok részére fizetniük (illos denarios, quos ...de singulis cubulis nonarum vini seu musti ... solvere astricti fuissent).

20 1503-ban ezt a