A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Wolf Mária: Miskolc társadalma a 13-15. században a régészeti leletek tükrében

került elő vízvezeték fektetése közben az ötvenes évek végén hét csontváz, valamint bizonyos kőfalmaradványok is, amelyeket azonban a vízvezetékcsövek erősen megrongáltak.'

9 A helybeliek visszaemlékezése szerint már a 30-as években is találtak itt homokkő- és habarcsdarabokat. További néhány sír és vastag kőfalmaradványok kerültek elő erről a területről 1966-ban is.

20 A csontvázak mellékletei közül egy bronz karika töredéke, egy S végű hajkarika, valamint egy bronz dísz maradt meg. Mindezek az emlékek kétség kívül a tapolcai apátsággal hozhatók kapcsolatba, kijelölik azt a területet, ahol egy régészeti ásatás az apátság épületeit feltárhatná. Ennek hiányában azonban, egyelőre nem tudunk válaszolni az apátsággal kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Az oklevelekből tudjuk, hogy templomát Szent Péter tiszteletére szentelték, és a monostorban benedekrendi szerzetesek éltek. Valószínű, hogy a monostor már az 1219-es említése előtt is fennállt, de hogy mikor alapították, pillanatnyilag még nem tudjuk. Az előkerült S végű hajkarikát az analógiái alapján all. század végére, illetve a 12. század elejére keltezhetjük, és így feltételezhető, hogy valamilyen templom már ebben az időben is állhatott itt. Az eddig előkerült csekélyke leletek alapján azonban nem dönthetjük el, hogy ez a templom a Miskolc nemzetség monostorához tartozott-e, vagy pedig a monostort megelőzve egy kis település és annak a temploma élt itt a 11-12. században. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy megyénk 11-13. századi régészeti leletei között egyaránt megtalálhatjuk e korszak két alapvető társadalmi rétegének az emlékeit. Az előkelők szálláshelyének tekinthetjük a sályi Örsúr várat, a borsodi földvárat, valamint a diósgyőri várdombon a kővárakat megelőzően állt földvárat is. A közrendűek egyszerűbb mellékletű sírjai, kisebb-nagyobb települései a megye számos pontján (Diósgyőr, Felsőzsolca, Szirma, Görömböly) előkerültek. Kétséget kizáróan volt megyénk területén is egy harmadik, katonáskodó réteg is, gondoljunk csak a borsodi földvár határvédő szerepére, bár ennek egyelőre igen kevés régészeti nyoma van. Összehasonlítva azonban e területek katonáskodó elemeit a szabolcsi, zempléni fejedelminek tekinthető területek gazdag mellékletekkel eltemetett vitézeivel, szerepük, jelentőségük jóval kisebb lehetett. Miskolc területéről előkerült régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a település már all. században fennállt. Ez a település azonban az egész Árpád-koron át megőrizte falusias jellegét, a feltárt házak típusai és a belőlük előkerült leletek megegyeznek az ország számos pontján feltárt Árpád-kori falvakban előkerültekkel. Némiképp elgondolkodtat azonban bennünket az ásatója által csapszéknek vagy elárusítóhelynek meghatározott, 12. századi kétosztatú épület. Mivel azonban egyetlen Árpád-kori falunk vagy városunk sincs teljes egészében feltárva, nem tudhatjuk, a csapszék megléte jelent-e eltérést az akkori átlagos faluképtől, illetve tekinthetjük-e a városias fejlődés útjára lépett település régészeti nyomának. A város területéről egyelőre nem ismerünk olyan nagyobb, rangosabb régészeti objektumot, amelyet a Miskolc-nemzetség szállásával, központjával hozhatunk kapcsolatba. Nem nyújt támpontot a diósgyőri várdombon, erősen bolygatott állapotban előkerült földvár sem azzal az igen fontos kérdéssel kapcsolatban, hol lehetett a Miskolc területét birtokló nemzetség otthona. A tapolcai apátság feltárása talán e kérdés terén is előrébb vinné kutatásunkat. A 14. század jelentős változást hozott városunk életében. A század elején, mint már említettünk, felépül a pálos remeték majláti zárdája, valamint az első diósgyőri kővár. Ezt azután többször átalakítják, az igazán nagyjelentőségű építkezések azonban a század közepén, a vár királyi kézre kerülése után kezdődtek meg. Nagy Lajos király uralkodása alatt a diósgyőri vár a „magyarországi várépítészet egyik legjelentősebb alkotásáévá vált, az első olyan hazai várpalotává, amely a bevehetetlen lovagvár és a