A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly: Gyürky Gyula, a farkaslyuki bánya tárnájának névadója

Amennyiben hivatali elfoglaltsága engedte, igyekezett a közügyek szolgálatában is részt venni. Az ózdi római katolikus iskolaszéknek több mint 20 évig volt világi elnöke. Az 1919-ben megalakult római katolikus hitközség közgyűlése 1922-ben díszeb nőkévé választotta. Borsod vármegye törvényhatósági bizottságának 25 éven át, közigazgatási bizottságának 10 éven át volt tagja. 1910. március 18-án a dédesi választókerület nemzeti munkapártja ráruházta a pártelnöki tisztséget. A háború után a dédesi kerületből, kiszakított ózdi választókerület egységes pártjának, pártelnöki tisztségét viselte, s az 1920. évi nemzetgyűlési képviselőválasztásnál - mint választási elnök működött közre. 1926-ban már betöltötte életének 66. évét, s kissé megfáradva a hosszú időt eltöltött munkában, már pihenésre vágyott. Társulati igazgatóságától egyévi szabadságidőt kapott, s 1927. július l-jén 47 évi gyakorlati működése után nyugalomba vonult. Ebből az alkalomból a társulat igazgatósága a vállalatnál 35 éven át teljesített szolgálati elismeréséül a Farkaslyuki Szénbánya főszállító tárnáját nevére keresztelték el, ünnepi külsőségek között került fel a tárna bejárata fölé az a tábla, amely ma is ott látható: GY. GYÜRKY GYULA tárna. Lám, már életében - ami nagyon ritka eset - megörökítették a nevét. Annak az embernek, aki a farkaslyuki bánya megnyitásától kezdve fejlesztette, korszerűsítette a helybeliek és környékének kenyeret adó munkahelyet. Az elmondottakból világosan kitűnt, hogy nagyon sok előnyös, csábító ajánlatokat kapott ózdi működése ideje alatt. Egyiket sem fogadta el. Mindez azt bizonyítja, hogy korának egyik legtekintélyesebb bányászati szakembere volt. Neve kitörölhetetlenül bevésődött a magyar bányászattörténetbe, még akkor is, ha eddig soha senki nem kísérelte meg e nagyszerű ember életpályáját, munkásságát megörökíteni. Ezt igyekeztem pótolni. Gyürky Gyula hozzánőtt ehhez a tájhoz. Ózdhoz, igen jól érezte itt magát, családjával együtt. Nyugalomba vonulásakor életének e határmesgyéjén visszatekintve szolgálati működésének idejére, legmélyebb érzésekkel emlékezett vissza az itt töltött időkre. Hisz mindenütt találkozott alkotásaival, kigondolt és megvalósított elképzeléseivel. Sokat dolgozott élete során, a tettek, az alkotás embere volt. Gyürky Gyulát az 1926. évi vállalati közgyűlés a társulati igazgatóság tagjává választotta. Nyugdíjba menetele utáni évekről feljegyzésében a következőket írja: „Nyugalomba vonulásommal szakbeli munkásságomnak egy csapásra végeszakadt, és a semmittevés szellemet és testet egyaránt sorvasztó veszélye fenyegetett, ha nem hajtott volna a szinte második természetemmé vált szakadatlan tevékenység ösztöne. Nyugalmi éveim nyári időszakai kiskertem ápolásával telnek el, az őszi, téli és koratavaszi időszakokban pedig -, mivel súlyosabb mérvű nagyothallásom más irányban való részvételemnek útját állja - a nyilvános könyvtárakba járok, levéltári kutatásokat végzek, mineralógiai és geológiai tanulmányokkal foglalkozom, és családom szeretetétől környezve, rezignációval várom utolsó bányajárásom órájának érkezését." „Élete utolsó éveiben a nagyotthallás mellé a vakság is párosult, amit végtelen türelemmel viselt el, soha panaszt hallani tőle nem lehetett." - emlékezik vissza unokája Holzmann Katalin. Gyürky Gyula 1949. május 16-án halt meg 89 éves korában Budapesten, először a Csörsz utcai régi temetőbe temették felesége mellé. Majd ennek a temetőnek megszüntetése után, együtt kerültek Budán a Farkasréti temetőbe. Befejezésül szeretnék köszönetet mondani dr. Meszlényi Zoltánná, szül.: Holzmann Katalinnak, hogy munkám megírásában segítségemre volt, és rendelkezésemre bocsátotta azokat a dokumentumokat, amelyek nagyapjával Gyürky Gyulával kapcsolatosak. NAGY KÁROLY