A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

70 ÉVE HUNYT EL LÉVAY JÓZSEF - Zimányi Katalin: Újabb Lévay-kéziratok

A kifosztott szív, bármily érdemes, Vigaszt, kárpótlást hiában keres: Magányba süjed[!J könyet ontani S lemondani, ah! csak lemondani! 1906. Január 2. Három kéziratos vers ugyanazon szövegű, kettőnek címe: 1903. april 20., a harmadik a Vég-szó címet viseli, pici eltérés lesz bennük a harmadik versszak harmadik sorában: 4. elvesztettük egymást, útaink elváltak . . . Itt vagy a szívemben, de többé nem látlak. Én északra megyek, te pedig mégy délre, Te nyájas tavaszra, én örökös télre. Hogy megismerélek s érted lobbadoztam, Én akkor az éghez nem jól imádkoztam. Csak téged kértelek, ah! csak téged tőle Villámait akkor nem láttam előre. Most, hogy égő szíved már nem dobban értem, Álommá lett mindaz, mit valónak véltem, Bujdosom az élet zord sivatagján át S egyedül hordozom imádságom átkát. A bujdosom szó helyett a Vég-szó címmel ellátott versvariánsban a bolyongok szó áll. Nincs címe se, dátuma se a következő kéziratoknak: 5. A vén hársfa alatt mikor elbúcsúztak, A nő szép szemei omló könyben úsztak; Zaklatott szívéből az érzelem árja Töredezett szókban buzgott ajakára. „Oh! a mi szerelmünk nem érhet itt véget, A jó isten nekem nem így adott téged: Adott egy életre hű vigasztalónak, Sőt a másikra is drága foglalónak. Esdekelve kérem, tegyen csudát értem: Földi keservemnek ha végire értem, Testem a testeddel egy sírba kerüljön, Lelkem a lelkeddel együtt idvezüljön!" Merengésre hívó szép nyári este volt, Keleti kapuján most lépett ki a hold, Halovány sugárit jó szívüleg szórta S mosolyogva nézett az ábrándozókra.