A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: Gondolatok a miskolci gépgyártás tárgyi és dokumentációs emlékeinek feldolgozásáról (A Szilágyi és Diskant gépgyár története)

technikai problémák megoldásával foglalkozzanak. Ez az év azért is érdemel figyelmet, mert a közös hadügyminisztérium ekkor mentesítette üzemüket a hadianyagok gyártása alól. Kifejezetten gőzeke gyártásával kellett foglalkozniuk, nehogy a Monarchia nagygazdaságaiban dolgozó külföldi eredetű gépek, ill. külföldi gyártású gőzekék alkatrészhiány miatt használhatatlanná váljanak. A Tanácsköztársaság időszakának eseményei sem érintették közvetlenül a gyárat, csupán annak irányításában történtek változások. A termékeladás irányításából időszakosan kivált Szilágyi Miklós, a gyár egészének irányításából pedig Diskant György. (Diskant kiválása a gyár tőkefelhalmozását tartósan megakadályozta, visszavetette. O ugyanis - mint agglegény - idős korára tekintettel visszavonult, s üzleti részét kivette, kikérte a gyárból. 1934-ben halt meg.) Szilágyi Miklós (ifj.) a háborúból visszatérve Győrbe, a Rába autógyárba távozott. Később itt revizor, ill. az ellenőrzési osztály vezetője lett, s csak 1922-ben tért vissza Miskolcra. Győri tapasztalatai vezették a miskolci gyár motoros részlegének megszervezéséhez. Az 1920-as évek végén 70-80 munkást és 8-10 fő adminisztrációs személyzetet foglalkoztatott a gyár. Ezzel a létszámmal 1926-ban újabb profil-, ill. termékváltoztatást hajtottak végre. A változtatás indoka és kényszere az volt, hogy olajat és gázolajat csak kis mennyiségben és engedéllyel lehetett beszerezni. így a fa- és barnaszén-generátorok megtervezése és kivitelezése úttörő munka volt. A fa- és csutkatüzelésű generátorok Szilágyi Vilmos tervei alapján - szabadalomként jelentek meg. A gépgyár történetében az utolsó termékszéria kialakítására, ill. gyártására 1936ban került sor. A tízéves gyártási időszakot a 30 LE nyersolaj motorok és a fagáz üzemeltetésű traktorok gyártásával kezdték meg. Ez a termelési széria már elvezet a második világháború időszakához. 1944 őszén a gyár épületeit és berendezéseit felrobbantották. A háborús sérülések mértéke elérte a 90%-ot, s ez az üzem megsemmisülését jelentette (5. kép). A háború után - épületek és a géppark hiányában - a gyárban csak a szakértelem volt létező tőke. 90 munkással, s a gyár újraépítésével kezdődött el az a munka, amely már nem fejeződhetett be. Id. Szilágyi Miklós 1945-ben meghalt, s - korábban említett három fia vette át a cég vezetését. Ok úgy látták jónak, hogy a gyárat felajánlják államosításra, abban a reményben, hogy tovább dolgozhatnak műhelyeikben. Az államosítás adminisztratív munkálatai 1949. október 14-én kezdődtek el, s a leltározás, ill. a gyár átadása, az alkatrészek és a nyersanyag számbavétele november 29-én fejeződött be. (1949. május 23-án keltezett levelüket alábbiakban idézem (6. kép): Kőbányaipari Nemzeti Vállalat, CSILLAG Márton vezérigazgató úr kezeihez, Budapest Az utóbbi hetekben a Kőbánya Ipar vezetőivel folytatott tárgyalásaink alapján úgy látjuk, hogy a kőbánya ipar gépkarbantartási, felújítási és új gép szükséglete (csille, drótkötélpálya, függesztékck, teknők, szállító berendezések, transportőrök stb.) olyan nagy, hogy az a Tokajvidéki rajonban egy önálló, jól felszerelt gépgyárat foglalkoztatni tudna. Minthogy a múltban is foglalkoztatásunk egy nagy része a kőbánya ipart szolgálta, felajánljuk szolgálatainkat olyan irányban, hogy a gépgyárunkat teljesen a kőbánya ipar igényeinek megfelelően állítjuk át. A megkívánt nagy feladat a magánszektorban nehezen hajtható végre, de indíttatva attól is, hogy a fenálló rendelkezéseken túlmenően a népi demokrácia érdekeit kívánjuk szolgálni, felajánljuk üzemünket államosításra és mint az államosított szektornak egy egysége, minden bizonnyal sokkal jobban tudnánk a kőbánya ipar érdekeit kielégíteni, mint eddig. A magunk részéről a gyár felajánlásáért semmi mást nem kérünk, minthogy ugyan olyan alapon történjen, mint az eddigi államosítások történtek. A gyár öt testvér tulajdona, akik közül négyen a gyárban dolgozunk és azt kérjük, hogy továbbra is ott dolgozhassunk. Ötödik testvérünk pedig, aki férjének csekély nyugdíjából él, a fennálló rendelkezések értelmében - a C. F. által megállapítandó - kártalanítási előlegben részesüljön. A gyárat Édesapánk, aki a Ganz gyár motorszerelője volt, 1896-ban alapította és az ő munkáját folytatva fejlesztettük mi a gyárat a mai színvonalára és hisszük, hogy az államosítás után is munkánkkal segíteni tud-