A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Iglói Gyula: Dokumentumok Miskolc 19. századi városrendezésének történetéből I.

Dokumentumok Miskolc 19. századi városrendezésének történetéből I. Miskolc tervszerű városfejlesztésének kezdetére vonatkozóan sokáig hiányoztak a hiteles, pontos adatok. Neves - és Miskolc városrendezésével is foglalkozó - szakemberek mintegy harminc évvel ezelőtti megállapításai egymásnak is ellentmondva, mégcsak fokozták az e téren megvolt bizonytalanságot. Az egyik 1957-ből származó vélemény szerint, „az első rendezési tervek a múlt század végén születtek meg, természetesen az akkori Miskolcra vonatkoztatva". A másik álláspont 1959-ből: „a felszabadulás előtt sem Miskolcnak, sem egyes városrészeinek átfogó városrendezési terve nem volt. A gazdag kereskedők városának, az ország Budapest után legnagyobb ipari centrumának erre sohasem tellett". Miskolc várostörténeti munkáiban, a századforduló tájékán született Szendrei-műben, vagy az 1929-ben készült monográfiában hiába keressük a választ e kérdésre. Bár néhány érdeklődő tudott egy 1897-ben keletkezett, a Herman Ottó Múzeumban őrzött, - és az 1898-ban jóváhagyási záradékkal ellátott - a városi tanács birtokában lévő - szabályozási tervről, de ezek keletkezéséről maguk a tervlapok nem sokat árultak el. A várostörténet e fejezetének tisztázására a tizenöt éve végzett kutatások hozták meg az eredményt. A kutatói munkát nehezítette az a körülmény, hogy a városszabályozásra vonatkozó 1894—1917. években keletkezett iratanyagnak, kevés kivételtől eltekintve,az idők folyamán nyoma veszett. Az események rekonstruálásában, a megmaradt levéltári iratanyag kiegészítésében sok segítséget jelentett egy 1895-ben kiadott „emlékirat" megtalálása, amely 1973-ig egy magánhagyaték családi emlékei között lappangott. További hiteles adatokat szolgáltattak a korabeli újságok is, melyek alapján készült tanulmány - a miskolci városrendezés kezdeti szakaszát tekintve, - forrásértékkel bír. A miskolci városszabályozás tárgyában 1895-ben kiadott „emlékirat" olyan 1894ben keletkezett iratokat is tartalmaz, melyeknek a levéltárban csak az iktatási száma maradt meg. Elsőként olvasható Adler Károly városi főmérnöknek az építési bizottság elnökéhez benyújtott előtanulmánya, amelyben a város szabályozására vonatkozó szempontjait dolgozta ki. Voltaképpen előterjesztését a tényleges tervezés megkezdése előtt tartalmilag tisztázni óhajtotta, ahogy írta, „fontos elvi megállapodások szükségesek . . . miért is helyénvalónak tartom azokat megvitatás tárgyává tenni". Ebben kifejtette, hogy a „városok szabályozásánál nemcsak egyedül szépészeti és aesthikai tekintetek követendők, de nagy súly fektetendő a forgalmi és közegészségi követelményekre is, valamennyi felett pedig dominálnak a financziális viszonyok". Ezt a három tervezési elvet a továbbiakban részletesen is bemutatta, indokolta. A későbbi évtizedek valósága, hogy ezeket az elveket sem ő, sem utódai nem valósították meg. Terveik alapján nem készültek „egyenes, hosszú utcák . . . közbeillesztett terekkel, elágazó útvonalakkal". Még napjainkban is gondot okoz a belváros és a külső városrészek forgalmi kapcsolata, melyek megoldására a következőket ajánlotta: „szükséges, hogy a város övszerűleg útvonalakkal körülvétessék, miáltal a városrészek egymásközötti forgalmának fenntartásával a város központi része megkíméltetik; végre,