A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: Borsod vármegye tervezete a cigányok szabályozására 1784-ből

stb. - mesterségekre kell őket tanítani és szoktatni. 6. A cigány kovácsokat, mivel a parasztok számára hasznos munkát végeznek, meg kell hagyni, sőt elő kell segíteni, hogy fiaik rendesen megtanulják apjuk mesterségét. 7. Meg kell tanítani a cigányokat a keresztény vallás alapjaira, valamint egyéb polgári ismeretekre is. A közgyűlés az elkészült tervezetet azonnal a Helytartótanács elé terjesztette, amint azt más törvényhatóságok is tették. Az ilyen módon beérkezett véleményeket és álláspontokat összegzi II. József császár 1783. évi, 59 pontból álló leirata,

17 amely ennélfogva tulajdonképpen nem is rendelet, hanem a cigánykérdés minden lehető oldalról való, alapos körüljárása. Ezt igazolja az a tény is, hogy Borsod vármegye a leirat elolvasása után, az 1783. november 27-én tartott közgyűlésén egy újabb bizottságot állított fel, amelynek tagjai-Szontágh László, Kozma István, Fodor József és Hódossy József szolgabírák - éppen a leirat alapján dolgozták ki azt a tervezetet,

18 amely a megye területén lakó cigányok szabályozását tűzte ki célul, illetve a vármegyének a szabályozással kapcsolatos feladatait foglalta össze. Létrejöttének körülményeit tekintve tehát joggal állíthatjuk, hogy ez az a tervezet, amelyből a rendelkezések szintjén a legpontosabban megismerhetőek a borsodi cigányság körülményei a XVIII. század utolsó negyedében. Éppen ezért indokoltnak látjuk teljes szövegét magyar fordításban közölni. „Alulírott kiküldöttek a legalázatosabban jelentjük, hogy mi a valamikor cigánynak nevezett nép szabályozása tárgyában kiadott kegyelmes királyi rendelkezéseknek - amelyeket nemes Borsod vármegye 1783. november 27-én és az azt követő napokon tartott közgyűlésén hirdetett ki és ugyanott újra is tárgyalt, miután azok már az előző esztendőkben is napirendre kerültek - megfelelően, megfontolván ezen vármegye belső körülményeit és állapotát, az egész ügyben való eljárásnak az itt következő, a nemes közönség által módosítandó vagy helyesbítendő tervezetét alakítottuk ki, mégpedig /. A lakások szabályozása tárgyában 1. Ezen téli idő anélkül, hogy az újlakosokban és gyermekeikben kárt ne tegyen, nem engedi meg, hogy ha valakiknek közülük nincsenek az előírt szabály szerint épített házaik, akkor azokat a szabálytalan házakat lerombolják esőket a megfagyás veszedelmének kitegyék. Ezért úgy gondoljuk, hogy az ilyen házak lerontását május hónapra kell elhalasztani. 2. Amikor beköszönt május hava, a földesurak tartozzanak újlakos jobbágyaik számára házépítés céljából belső telkeket kiosztani. 3. Hogy az építendő házak szabályosak és egyformák legyenek, valamint hogy a kegyelmes királyi rendelet értelmében bennük katonai személyeket is elszállásolhassanak, úgy ítéltük meg, hogy minden egyes újlakos két és fél öl széles cs 6 öl hosszú - oly módon, hogy a szoba két és fél, a konyha két, a kamara pedig másfél öl hosszú legyen - házat tartozzék építeni. 4. Mivel ezek a szabályszerűen felépült házak valamely újlakos elszökésének az esetén is megmaradnak az urasági telken az uradalom hasznára és ennélfogva a szökés miatt az uradalmat soha nem fenyegeti semmiféle kár, ezért ésszerűbb lenne, ha a földesurak szolgáltatnák a faanyagot, mint ha a nemes vármegye pénztárából osztanák ki azt - már csak arra nézve is, hogy a kegyelmes királyi rendelkezés jelezte: ezen pénztárból majd visszatérítéssel kell támogatni azokat, akik házat építenek. 5. A házaknak ezen építését ott, ahol az újlakos jó kovács és a magyar kovácsmesternek a hiánya következtében az egész községnek igen nagy szüksége van rá, maga a község is megkönnyíthetné azzal, hogy vályogot ad és segít az építésben. 6. Hogy az ily módon felépült ház ne menjen tönkre, mindannyiszor meg kell büntetni az újlakosokat, valahányszor csak tapasztaltatik, hogy elhanyagolják annak megkímélését. //. A kovácsmesterség vagy a zenélés engedélyezése tárgyában 1. Mivel a kovácsok száma még nem növekedett meg annyira, hogy bármelyik helységben lennének e mesterséghez értő magyarok, s ezenkívül sok olyan helység is van, amelyekben a jövedelem csekély volta miatt a magyar kovács nem lenne képes magát fenntartani, a lakosok pedig, legfőképpen a szántás idején elkerülhetetlen szükségük lévén rá, nagy időveszteséggel a szomszédos helységekbe kényszerülnek kovácsért menni: ezért a nép érdekében tanácsosnak ítéljük, hogy minden egyes helységben körültekintő döntés alapján és a helység népességének megfelelően az új lakosok közül egy vagy két személy tartassék meg a kovácsmesterség gyakorlásának a lehetőségében, a többi pedig tiltassék el attól. 5 65