A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: Egy canonica visitatio a türelmi rendelet előtt

én is, kit a sz. Lélek az Anyaszentegyháznak Pásztorává s Atyjává tett, örülök . . . - s jók kívánságával s szolgalatjának ajánlásával fejezte be. A plébánosok a pápistákkal szintén a város végén várták, s ott a kassai plébános köszöntötte. A plébánia udvarán és a pápista templom melletti utcán sátrak voltak felállítva. Itt tractálta a püspököt látogatása egész ideje alatt gróf Csáky Antalné. (NB. A Csáky família volt a város egyik földesura.) Másnap hírül vitték a reformátusoknak, hogy a templomukat akarja látni. A gyülekezet a parókián várakozott, s elküldték Terney Ferenc uramat a plébániára, hogy tudakolja meg, hány órára parancsolja a püspök, hogy a templomot megnyissák. A plébánia udvarán vont sátor alatt tartózkodtak a megyei urak s a szomszéd helységek plébánosai, s közölték a püspökkel, hogy őkegyelme az eklézsia kurátora, mire így szólt hozzá: - Cseréljen kentek templomot! Erre a kurátor: - Énrajtam nem áll, hogy azt cselekedjem. - Adja kend okát, miért nem lehetne cserélni! A kurátor ügyesen és bátor határozottsággal válaszolt: - Nekünk articuláris securitásunk vagyon templomunk imperturbate lehető birodalma iránt az 1681-ik esztendőbeli articulus szerént . . .-azaz(maiszavakkal)nekünk törvény biztosítja, hogy templomunkat zavartalanul birtokolhassuk. - De ha elcserélnénk, ez a katolikusok kis, rossz állapotban lévő templomára nem vonatkoznék. - Mire a püspök: - Én - azt mondja - az evictiót (kieszközlést) magamra vállalom. De kentek nem jól érti a törvénycikket, mert az kenteknek csak a szabad vallásgyakorlatot biztosítja, és nem a templom birtoklásában erősíti meg kenteket. Ha én eljárást indítok kentek ellen, el kell veszíteniök a templomot. Most még alkalmuk van sajátmagukkal jót tenni, most még cserélhetnek, és én kenteknek ezt a jó tanácsot adom. Ezek után a templomba készült, s délután négy óra tájban a templom hídjának végén leszállván a hintóból, a dél felől való ajtón Terney uram bevezette a templomba, mely már ekkor tele volt emberekkel. Nem járta be a templom minden részét, mint gondolták, hanem egyenesen az asztalhoz ment, holott megállván, az előzetes megállapodás szerint tiszteletes Mokri uram, a másodlelkész köszöntötte: - Méltóságos született és nemzetünkbeli valóságos nagy gróf, egri püspök kegyelmes uram! Voltaképpen boldognak ismerem és vallom e mai nap excellentiád előtt azért magamat, hogy én excellentiád méltóságos személyét tisztelhetem és köszönthetem. Tisztelem azért és köszöntöm excellentiádat örömmel és kívánom tökéletes tiszta szívvel, hogy az az Isten, a ki excellentiádat ebbe a méltóságos dicsőségbe felöltöztette, excellentiád méltóságos személyét, dicsőségesen országló felséges királyasszonyunknak, az egész felséges császári királyi háznak hívséges szolgalatjára, édes hazánknak, ebben a maga házának boldogságának tapasztalható haszonnal való kimunkálódására sokáig szerencsésen éltesse, excellentiád dicsőségének székit erősítse, annak fényesen tündöklő sugarait szélesen messze kiterjessze, és minekutána excellentiád is ezen mulandó dicsőséget a halál által levetkezni fogja a porba, örökké tartó dicsőségbe öltöztesse! A válasz ilyenformán hangzott: - Kedvesen veszem kegyelmed szép köszöntését; nincsen is kétségem abban, hogy amit kegyelmed kíván, tiszta szívből kívánja . . .-etc. Közben gróf Battyáni felhajtotta a keresztelő edényen lévő keszkenőt, s a pohárról a püspök is megállapította, hogy milyen szép, s akkor kezdte vizsgáztatni nem Mokri uramat, hanem az első prédikátort, tiszt. Lukács Istvánt a keresztség sákramentuma felől. Ugyanis a Carolina Resolutio előírta katolikus főesperesi vizitáció is főként azzal háborgatta mind a két hitvalláson lévő evangelicus lelkészeket, hogy a keresztségét ér4 49