A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Bodó Sándor: Lehetőségek a múzeumok regionális együttműködésére

Lehetőségek a múzeumok regionális együttműködésére 1965 óta vagyok a magyar múzeumügy szerény munkása, s 1966. szeptember 1jétől szakmánk északi végváraiban teljesítettem különböző posztokon szolgálatot. Szabadfalvi József, mai jubilánsunk hol vitézlő (de békés) oskolamesterem volt, magam hol közlegény, hol őrmester voltam a kapitánykodása mellett, s immár tíz éve partnere a szomszéd vármegyében. A címben megjelölt témát végiggondolva, rá kellett jöjjek, hogy a fővároson kívüli magyar múzeumügyben (de lehet, hogy a fővárosiban) sincsenek igazán hagyományai a tartalmas együttműködésnek. Ásatásokat, természettudományi feltárásokat, történeti, képzőművészeti, néprajzi gyűjtéseket egymástól jórészt szeparáltan, olykor egymás ellen is munkálva végeztek a múzeumok. Okait nem feladatom kutatni, de a rosszul értelmezett lokálpatriotizmus, szakmai sovinizmus bizonyosan közrejátszott a városi múzeumok izoláltságában. Közvetlen regionális kapcsolatok felvételére, ill. kiépítésére a megyei múzeumi szervezetek létrehozását követően, s itt is inkább csak az 1960-as évek végétől került sor. Tudom, hogy azóta néhány múzeumi szakágban alkalmilag együttműködik-csak a példa kedvéért idézem - pl. Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár, Csongrád és Bács-Kiskun, Fejér és Komárom, de hadd lehessek elfogult: Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves együttműködését igen jónak, hosszú távon is tartalmasnak és eredményesnek mondhatom. Az észak-magyarországi régió egyes megyéi történelmi múltjukat, művelődéstörténeti értékeiket, s mai adottságaikat tekintve, nagyon különbözőek. Kifejeződik ez a szervezeti központok egymástól elütő jellegében is: Nógrád hazánkban az egyetlen új, speciális rendeltetés betöltésérc készült épülettel rendelkező megyei múzeumi centrum, történeti-munkásmozgalmi fő profillal, Borsod nagy múlttal rendelkező múzeumi központját az arányosan fejlesztett és nagyon sokrétű műkincsállománya, gazdag kiadványai emelik az országos átlag fölé. Heves központját pedig a kiemelkedő turisztikai lehetőségei, a magyarság hősies helytállásának emléke (az egri vár zarándokhely jellege) és számos, az utóbbi években átadott állandó kiállítása teszi érdekessé és vonzóvá. Talán az eltérő adottságok (varietas delectat), de mindenekelőtt a jó munkatársi kapcsolatok a vezetés és a muzeológiai szakágak majd' valamennyi szintjén tették és teszik, hogy a három északi megye - kiegészülve egy-egy feladat esetén szomszédos megyékkel és intézményekkel - példásan együtt húzza a magyar muzeológia igáját (vagy hogy ne legyen pejoratívan félreértelmezhető: hámját- helyenként szélhámját). A hasznos együttműködés kiteljesítésében nagy szerepe volt és van jubilánsunknak, Szabadfalvi Józsefnek. Nézzük csak, milyen eredményei is vannak múzeumaink regionális együttműködésének. Néhány példával - s nem a teljességre törekedve - igyekszem felvázolni akcióinkat a közművelődés és a tudományos együttműködés területén. 1970 táján az egriek felkérésérc borsodi kolléga, az 1972-ben elhunyt Bodgál Fe-