A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Venkovské mésto, 2. (Zsúpos Zoltán)

nem emlékeznek, de maga a szokás még több helyen megragadható volt a Csallóköz néphagyományában. Részletesen ír a szerző az aratáshoz fűződő szokásokról, majd Sarlós Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Kisasszony napja, Szent Mihály és Szent Vendel ünnepének rövid bemutatásával jut el újra a téli ünnepkör kezdetéig. Külön említést érdemel még itt a Miklós-nap, s különösen Luca-nap szokásleírása. VIGA GYULA VENKOVSKÉ MËSTO, 2. Uherské HradiSté, 1987. 180 p. Az 1985 októberében megtartott IX. stráznici szimpóziumon elhangzott előadások anyagát az Uherské Hradisté múzeum jelentette meg. A szimpózium fő témakörei a település és építkezés néprajzi szempontú vizsgálataira terjedtek ki, melyet cseh és szlovák területen végeztek. Az alábbiakban a szlovák területre vonatkozó cikkekre hívjuk fel a figyelmet, melyek az interetnikus kapcsolatokra is utalnak. Viera Feglová és Peter Salner a hagyományos ünnepeknek a városi lakosság életében betöltött szerepét vizsgálja Malacky és Pozsony példája alapján. 48 kérdésre adott válaszból a szokások létezésére, előfordulásainak gyakoriságára vonnak le következtetéseket. Szemügyre veszik az esztendő ünnepeihez - pl. mindenszentek, karácsony, újév -, a névnapokhoz, házassági évfordulókhoz kapcsolódó szokásokat, de a munkaalkalmakhoz - házépítés, gyümölcs- és szőlőszüret - kapcsolódóak sem kerülik el a figyelmüket. Külön rész foglalkozik az újszülött fogadtatásával, különösen a keresztelővel és a~ keresztszülő megválasztásával, és az ezen a téren végbemenő változásokkal. A kutatók kérdései közül 13 a lakodalmi szokásokra vonatkozott, melyen belül többek közt az eljegyzést, a szerencsekívánó táviratok számát és az ajándékozás témakörét tárták fel mélyrehatóan. A tanulmányban a két településen nyert adatok összehasonlításával a hagyományos ünnepeknek a vizsgált települések lakosságának életében betöltött szerepének megváltozását kísérhetjük figyelemmel. Jaroslav Sedlácek egy krónika tudósítása, valamint múzeumi és levéltári adatok leírások, vázlatok - alapján egy 17-18. századi Roznov pod Radhostémi boronaházat rekonstruál. Az igen szemléletes, részletes, rajzokkal illusztrált tanulmány az épület minden jellegzetességét bemutatja, építésének technikájától kezdve az alaprajzi tagozódáson át a berendezésig. Noha az ilyen épületek a 19. század végére eltűntek a településről, az itt feldolgozott adatok ismerete lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük a 17-18. századi, nagyobb boronaházakban élő parasztság mindennapjainak színterét, a benne zajló élet színvonalát. Jozef Usak egy szlovákiai kisváros, Jur pri Bratislave települési és építészeti jellemzőit veszi sorra. A középkorban virágzó kisváros településtörténete igen jól kutatható, s az írott források mellett a dicső múltról az egykori várfalak egy része ma is tanúskodik. A városka lakóinak társadalmi tagolódása az építkezésben is megnyilvánult, aminek az életmódra való hatását a szerző a házak építőanyagának és konstrukciójának vizsgálatával érzékelteti. Napjaink modern építészete sem zavarta meg a város középkori jellegét, ezért joggal nevezik a városi építészet szabadtéri múzeumának. Igor Thurzo az urbanizálódás problémájával foglalkozik, a paraszti építészetnek a városi környezetben történő megmaradását, védelmét Szlovákiában, különösen kisvárosaiban vizsgálva. Megállapítja, hogy a falvak és a kisvárosok építészete mindig szoros kölcsönhatásban volt, hatott egymásra. A városiasodás, az új technikák bevezetése hatással volt a paraszti építészetre, ugyanakkor a kisvárosok történelmi hangulatának