A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Viga Gyula: Megnyitó beszéd Pásztor János szalmafonásainak kiállításán

Régebbről is ismerem őket. mert múzeumi gyűjteményemben is őrzünk belőlük. Mindenekelőtt talán az a megható, manapság már-már anakronisztikusnak tűnő elszántság, hogy egy ember ilyen törékeny, romlandó, az időnek ellent nem álló anyagból alkot. Ez megfoghatatlanul emberközeli, ami minden egyes darabbal életre szóló kapcsolatot, embertől emberhez szóló üzenetet, kézmeleget jelent. Idegen ettől mindenféle, távolba pillantó és vágyó sandaság. csak a múlt van és a jelen. A személyes érintés, amelytől c súlytalan madárkák felemelkednek. De nem akarják az eget súrolni szárnyaikkal, hiszen Pásztor János szemei nem követhetik őket, hanem csak át-átbillennek az abaúji dombokon, majd elülnek, mint a vasárnapi harangszó a dimbes-dombos tájon. A parányi szalmaemberkék sem mennek messze a világba, csak át-átruccannak a szomszédos falvakba, s letelepszenek az ünnepi asztaloknál. Vagy illemtudóan.megállnak a templom előtt ácsorgó varjúfekete vénasszonyok, csizmás öregemberek között, megbámulva az egykor volt világ utolsó hírnökeit. Félénken meg-megcsendülnek a törékeny szalmacsengők is, régi ünnepek, karácsonyok jó illatú otthonosságára emlékezve. Igen, nem tagadom, valami átlátható, egyértelmű világot idéznek bennem ezek a törékeny szalmafigurák, amikor az effajta ajándék még drága volt a másik ember számára. Illyés Gyula, jó évtizede a következőket írta: „A világ nyugtalan és boldogtalan! A rengeteg gond miatt szüntelen szorongásban él. Eleve morcosságra hajlik, s nem derűre. Ápolja a rossz közérzetét! Menj ki az utcára! Mintha állandóan hideg eső fenyegetne. Áporodott a munkakedvünk!? Úgy látszik, még a szerelmesek is kelletlenül kullognának a légyottra . . . állandó közérzetünk összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint körülményeink indokolnák." Ma talán már indokoltabb a rossz közérzet! Véleményem szerint így, és ezért lehet példa Pásztor János szalmafonása! Úgy vélem, ma tett mindenféle alkotás! Az elvégzett munka öröme, a bármiben meglelt öröm, s a kedvvel végzett, a kéz szeretetét és melegét őrző tevékenység a túlélés lehetősége. Nem teremthet a világ olyan helyzetet, amelyben erről le lehet mondanij Ha kell, akkor szalmából, papírból, vagy akár hóból, jégből bármiféle esendő anyagból! Nem a holnapnak, hanem a mának! Nem feltétlenül másnak, ha kell önmagunknak, de ha lehet másért is, s ne csak önmagunknak, dc ha lehet másért is, s ne csak önmagunkért! S aki ezt nem tudja, az ne kezdjen az őt túlélő anyagok formázásába! Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg Pásztor János szalmafonásainak kiállítását, neki egészséget, örömet, magunknak pedig hasonló együttléteket kívánva! Abaúji Múzeum. Forró 1988. október 10. VIGA GYULA