A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - É. Kovács László: Szabadtéri néprajzi gyűjtemény Gömörszőlősön

Szabadtéri néprajzi gyűjtemény Gömörszőlősön Az ötvenes években a nagyüzemi gazdaságok létrejöttével egy időben megszűnt a hagyományos paraszti gazdálkodás. Falvainkból igen sokan városba költöztek, ipari üzemekben helyezkedtek el. A népi gazdálkodásban használatos munkaeszközök jelen­tős részben a bevitt jószágállománnyal együtt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonába kerültek. Voltak nem is kis számban, akik eszközeik értékállóbb darabjait a visszarendeződésben reménykedve, visszatartották, nem adták be a közösbe. Rövid idő múltával azonban mind a bevitt, mind a ház körül maradt eszközök zöme elpusztult, elenyészett. A nagyüzemekben ezek helyét átvette a gép. De ugyanúgy feleslegessé, lommá váltak a termelőszövetkezeti tagok portáin is. Mind kevesebb ember gondolt ar­ra, hogy ezeknek még hasznát veheti. Rozsdamarta ekék, boronák, esőverte, fagy érte szekerek, szánkák és egyéb szerszámok egy-két évtizednél többet nem dacolhattak az idővel, szétestek, elpusztultak. Az 1980-as évek elejére elfogytak, elöregedtek a kollektív gazdaságokból önszán­tukból kimaradt, vagy be nem szervezett egyéni gazdálkodást folytatók is. Hasonlóképp megfogyatkoztak az iparba bejáró kétlakiak is, akik háza táján évtizedeken át még érté­keket termeltek velük. Előfordul - bár mind ritkábban -, hogy egy-két emlékőrző haj­lammal megáldott ember révén itt-ott még lehetett egynéhány ép állapotú eszközt találni. Még 1978-ban, néprajzi gyűjteményük megnyitásakor határoztuk cl, hogy meg­kezdjük ezek összegyűjtését és létrehozunk egy állandó szabadtéri kiállítást a hagyomá­nyos paraszti gazdálkodás megszűntéig használatos eszközök bemutatására. A gyűjtést alapos előkészítő munka előzte meg. Szakértőkkel egyeztetett munka­terv alapján láttunk hozzá a fogadótér kialakításához, a gyűjtött anyag védelmére szol­gáló épületek, fészerek építéséhez. A Kisgalériához és a néprajzi gyűjteményhez csatla­kozó mintegy 1 kat. h. területű, igen vonzó természeti környezetben lévő kiállítótéren egy 40 m 2 alapterületű szénarakodó már az indulásnál rendelkezésünkre állt. Ennek ki­javítása után vált lehetővé a közben szerzeményezett tárgyak elhelyezése, gyűjtése. A gyűjtést 1986-ban kezdtük meg. A dél-gömöri szegény lakosság egyik idényszerű kereseti forrása az erdőlés volt. Gömör és Borsod erdőrengetegeiben télen fát vágtak, tavasszal csert hántottak, a fogat­tal bírók fuvaroztak, voltak akik szenet égettek, nyárra pedig Dél-Borsod falvaiban arattak és csépeltek. A kérlelhetetlen idő e nehéz munka műveletének rendjét is meg­változtatta, hagyományos eszközeit kiiktatta, és mára már szinte feledésbe merült az eh­hez kapcsolódó igen viszontagságos életmód is. E múltba veszett foglalkozás viszonylag kevésszámú eszközének összegyűjtése és az egyes műveletek bemutatása is része volt a programnak. Ismertünk néhány hasonló vállalkozást, melyek kezdeményezői - nagyüzemi gaz­daságok, szakiskolák voltak, s igen dicséretes példát szolgáltattak. így jött létre a Vépi Szakmunkásképző Intézet Agrártörténeti Gyűjteménye, - a Kaponcsai Tanyamúzeum -,

Next

/
Thumbnails
Contents