A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Nagy Károly: Huszonöt éves az ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör

nak meghívást, amin részt is vesznek. Csak néhány számadat ezek illusztrálására: az elmúlt 25 év alatt körünk 21 alkalommal szervezett kirándulást, szinte az ország minden tájára, 52 alkalommal vettek részt köri tagjaink megyei és országos kiemelt rendezvényeken, konferenciákon, szakmai tanácskozásokon, ahol körünket képviselték, 23 alkalommal rendezett önálló kiállítást a kör, 6 alkalommal adott otthont körünk különböző megyei, járási tájkonferenciáknak. Az 1984-es esztendő a kör jövendőbeli sorsának alakulása szempontjából nem a legkedvezőbb volt. Szerencsére, - a már említett jó közösségi szellemnek köszönhető -, hogy a kör tagjainak aktivitását ez nem befolyásolta. Hatással volt azonban az októberi múzeumi hónap megrendezésére, valamint a kiadványaink megjelentetésére. Mi is történt valójában ebben az évben? Az Ózdi Népművelési Intézmények 1984. december 31gyel megszűnt. Önálló intézmény lett a Liszt Ferenc Művelődési Központ és a Kun Béla Művelődési Központ. Hosszú időn keresztül bizonytalanságban volt körünk - a végleges döntésig-, hogy melyik intézmény működteti majd. Végül is 1984decemberében eldőlt, hogy a tanácsi fenntartású Kun Béla Művelődési Központ köre lesz 1985. január l-jétől. Ez a bizonytalan helyzet amely egész évben éreztette hatását, több szempontból hátrányos volt kiadványaink megjelentetésével kapcsolatban. A múzeumi hónap kiállítása is elmaradt, ami a kör működése óta nem fordult elő. Még egy nagy probléma előtt állt körünk az előbbieken kívül 1984-ben. A véletlen egybeesése-e vagy ki tudja, hogy felszólítást kaptunk az Ózdi Kohászati Üzemek illetékeseitől, hogy a Kertvárosban (Istenmező) raktári épületben lévő, a honismereti kör tárgyi gyűjteményét rövid határidőn belül szállítsuk el, mert az épület lebontásra kerül, így 1984. augusztus hónapban a kör tagjaival megkezdtük az anyagok csomagolását, és előkészítettük az elszállításhoz. Majd az ösz folyamán a Kun Béla Művelődési Központ alagsori pincehelyiségeiben helyeztük el. Azóta is ott van becsomagolva, legnagyobb bánatunkra. S ma sem tudjuk, mi lesz a további sorsa. Olyan pótolhatatlan tárgyak mennek veszendőbe és tönkre, ami nemzeti kincsnek számít. A kör megalakulása óta fájó problémánk, hogy a város vezetése nem tudja megoldani állandó kiállító helyiségek biztosításával, hogy az anyag ne menjen tönkre, és a nagyközönség számára ez láthatóvá váljon. Minden évben reménykedünk, hogy ez megoldódik. Sajnos hiába. Gondjaink ellenére - ha néha keserű száj ízzel is - az előbb említettek miatt - munkánk töretlen és folyamatos volt az elmúlt negyedszázadban. 1985-ben - miután honismereti körünk fenntartásával és működtetésével kapcsolatban a döntés megszületett, már ez évben mint a Kun Béla Művelődési Központ Honismereti Köreként végezzük, illetve kezdtük meg munkánkat. Még mindig több akadályozó tényező miatt csak március hónapban tudtuk foglalkozásainkat megindítani. Az 1984-1985. évi beszámolóimban elég borúlátóan írtm a kör jövőjéről. Ma azonban értékelve az eltelt időszakot, el kell mondani, hogy a kört fenntartó intézmény, a Kun Béla Művelődési Központ a működési költségek biztosításával és egyéb irányú támogatásával, mindent megtett azért, hogy eddigi eredményeink folytatásával a továbbiakban is nyugalmasan, anyagilag megalapozottan, a társadalmi háttér biztosítása mellett végezhetjük munkánkat. Köszönet ezért a fenntartó intézmény vezetésének. Kérjük, hogy továbbra is segítsen bennünket, mi nagyon megháláljuk munkánkkal a kapott segítséget. A Gyártörténeti Múzeummal való kitűnő együttműködésünk az alapja annak, hogy otthont ad foglalkozásainknak. Nagyszerű környezetben alkotó eszmecserék helye a múzeum egy-egy foglalkozás alkalmával. Köszönet érte. Ettől már csak az lesz jobb, ha a saját múzeumunkban tarthatjuk foglalkozásainkat, remélem, egyszer az is megvalósul. ' Úgy gondolom, hogy az elmondottakból világosan kitűnik, hogy körünk tagsága fá-