A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚVÉSZET- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Fehér József: Megyénk Nepomuki Szent János szobrai

2. kép. Nepomuki Szent János-szobor Felsőzsolca Felv.: Veres András 3. kép. Nepotiinki Szent János-szobor, Pitlnok, Szabadság tér Felv.: Veres András ször mert neki ellentmondani, es a királyi kívánságokat visszautasítani. Most itt volt a keresett alkalom. Néhány nap múlva hívatta a király. Nagy csodálkozására barátságosan fogadta Jánost. Kedves barátom - mosolygott a király -, sajnálom, hogy olyan gorombán bántam veled. De hát mi ütött beléd, hogy összegyűlt udvari nép előtt ellentmond j nekem? Nos, hagyjuk a dolgot. Egyébként azért hivattalak, hogy megmondjam: püspöki széket szánok neked, vagy a visegrádi prépostságot. Tudod, hogy ezzel a hivatallal vele jár az örökös királyi kancellári cím és évi százezer arany jövedelem." „Meglepsz, fönséges uram - mondta a kanonok -, de . . . Nem, ne ellenkezz, Nepomuki János! Meg tudom én jutalmazni az érdemet. Egyébként jelentették nekem, hogy feleségem gyakran gyónik nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte! - Egy darabig hallgatott a király, majd folytatta: Talán tudsz nekem valami fölvilágosítást adni. hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónási beszélgetéseken?" „Mindenben engedelmeskedem neked, ahol a bűn nélkül lehetséges - válaszolta a pap-, de a gyónási titok pecsétjének megőrzése rám nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem." „Tudd meg, János úr- jött indulatba Vencel -. hogy az én országomban csak egy olyan pecsét van. amellyel törődöm: az enyém. Ki vele hát, mit tudsz? Titoktartásom felől biztos lehetsz. Egy papnak erre csak egyetlen felelete van: Nem. és ezerszer is nem!" - tiltakozott a kanonok fölháborodva. „De ha a király parancsolja!" - sziszegte Vencel, és a harag pírja öntötte cl arcát. „Az Isten akkor is tiltja!" Jánost ismét visszavitték a börtönbe. Kimondhatatlan kínokat kellett a hű hitvallónak kiállnia a torony mélyén. A király még egyszer rátámadt. ígéreteket tett. fenyegetett, ütött, sőt a megkínzott testét maga sütögette égő fáklyával. Végül a király dühöngve így kiáltott: ,Resz13 193