A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

70 ÉVE HUNYT EL LÉVAY JÓZSEF - Kárpáti Béla: Lévay József szobra a Palóczy utcában

Lévay szobra a Palóczy utcában 1927-ben a Lévay József Közművelődési Egyesület vezetősége elhatározta, hogy a jövő ősszel, Lévay József halálának 10. évfordulója alkalmából Miskolc egyik terén szobrot állít a város „halhatatlanjának". A szoboralapot 30 vidéki hangverseny jövedelméből tervezték előteremteni. A Lévay-emlékünnepélyek sorozatát 1927. szeptember 11-én Sajószentpéteren a Lévay szülőfalujában rendezett hangversennyel kezdték el. Tartottak ünnepségeket Ózdon, Mezőcsáton, Diósgyőrben, Diósgyőr-Vasgyárban, Putnokon, Edelényben, Szendrőn, Mezőkeresztesen és Mezőkövesden. A szobor elkészítését Borsodi Bindász Dezsőre bízták, aki a talpazat két oldalára Lévay leghíresebb verseit, a Mikes-t és a Szüretünk-et véste. A szobor közel 6 évig készült, míg 1934. augusztus 7-én sor kerülhetett a felavatására. Az ünnepély - melyet a rádió is közvetített -, a Hiszekegy eléneklésével kezdődött, éppen délidőben. A szoboravató ünnepség szónoka dr. Mikszáth Kálmán - a híres író fia -, Miskolc város egykori főispánja volt. „Lévay József minden ízében ennek a darab földnek a szülötte - mondotta. Itt élt, itt nőtt meg és amikor már költészete betöltötte az egész országot, itt maradt élete végéig, mert költészete innen merítette az ihletet . . . Amidőn a város és a vármegye nemes közönsége és a Lévay József Közművelődési Egyesület áldozatkészgéből ércbeöntött emléket állítunk a halhatatlan költőnek, Borsod vármegye aranytollú főjegyzőjének, úgy érzem, hogy ennek az ünnepélynek a perceiben egy ércszobron keresztül idevarázsoltuk az ő emberi alakját . . . Amikor Miskolc város közönsége nevében átveszem Lévay József szobrát, a város közönségének mélységes tiszteletét, háláját és nagyrabecsülését fejezem ki jobban, mint abban a mondatban, amelyet a nagy költő. Kozma Andor hozzáintézett: „Mikor lelkes tűzben őérette égünk, Dicsőség az, mert ő a mi dicsőségünk." Mikszáth lelkesedéssel fogadott beszéde után a sajószentpéteri papköltő, Szigethy Ferenc mondta el „Lévay szobra előtt" című ódáját, majd Lévay József Fehér galamb száll a levegőben című, Szent-Gály Gyula által megzenésített versét a Miskolci Daláregylet adta elő. Ez után dr. Hodobay Sándor, Miskolc polgármestere vette át a szobrot, szép beszéd kíséretében. A szobor koszorúzása után a Korona Szálló éttermeiben - szokás szerint - közebéd volt, este pedig tűzijátékkal köszöntötték az első Miskolci Hetet. (Az első Miskolci Hét 1934-ben, a város önállóvá válásának (1909) 25. évfordulóján tartatott, amely a város iparos- és kereskedő-társadalmának, egyben kulturális életének is jeles vizsgája lett minden év augusztusában.) Ahogyan megkopott az irodalomtörténetben Lévay, Kozma nagysága, a Lévayszobor értékét is hamar kikezdte a kritika. Ki tudja, a köztiszteletben állt jegyző-költő iránti kegyelet, vagy a Miskolci Hét köteles helyi renoméja tette-e, de azóta se vetették össze a szobort Lévay hiteles alakjával. Az aranytollú főjegyző fényképei még őrzik az öregúr csontos, szikár-magas alakját, Borsodi Bindász szobra pedig mintha Gyulai Pál alakját formázta volna meg. Hajdú Béla írja a Magyar Jövő azévi számában: „Nem volt még példa arra, hogy a köztérre kiállított szobor elkerülte volna a kritikát. Viszont itt mi, a sajtó emberei is teljes tudatlanságban élünk a tekintetben is, hogy a Lévay-szobornak volt-e illetékes bíráló bizottsága vagy nem . . . Erről mindenki saját szemével meggyőződhetik, amennyiben volt zsűrije a szobornak, olyanokból állott, akik a szobrászművészettel vajmi ritkán kerülhettek kapcsolatba . . . A legszembetűnőbb és első pillanatra hiányossága a szobornak, az egész alak rossz propozíciója, és a talpazat törpcszerű nyomottsága. A fej úgy nyomja le az egész alakot talapzatostul, mintha az egész anyag