A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János: A paraszti lúdtartás egy hegyközi faluban

mejjétől a hasa ajjáig, kijön neki „mint egy megérett valami, ami lehullik a fáról". Az a jó liba, amelyik sok pelyhet ereszt, olyan a fészke, mintha párnát téptek volna széjjel. Elérkezett tehát az ültetés ideje. Nemigen vártak tovább vele. Mindegy volt, hogy a hét mely napjára esett, csak a pénteket kerülték. Megjegyezték, hogy ha csütörtökön ültették el, akkor több lesz a gúnár. A tojásokat egy kalapba rakták, de ettől nem vártak semmit. „Reggel ültették, amikor a kondás hajtott, ahogyan a malacok haladtak, egyszerre kőjjön ki a kisliba." Miért? „Hát mit tudom én, csak . . . csináltuk" - mondta egyik adatközlőm. Mások szerint este kellett ültetni, „mikor a disznók szaladtak be a faluba", azért hogy ügyesek legyenek a kislibák is, találjanak haza, mint a disznók. „Nagyanyámtól hallottam, hogy szombati napon tették alá a libának a tojást. Meg este felé, hogy mán száll a nap, jön a sötét, hogy sötét legyen a tojás. Legyen benne kisliba!" „A vének mondták, amikor ültették a tyúkot is, a libát is, hogy akkor most üjjünk le, akkor ezt mondták; üjjél, mint a kő, kőccsél, mint a fű!" „Oszt ülni kellett, ilyenkor az egész család ült." Mikor fogytára volta Hold, akkor sem ültettek sem libát, sem kotlőst. Csak amikor tőttére vót, amikor újra vót, akkor ültettek. „Vártak a kotlóssal, meg a libával js, most fogytán van (ti. a Hold), majd ha új lesz, mikor telik." Addig a liba is üresen ült. Ez máskor is előfordult. Akinek például 2, esetleg 3 tojója volt, s libái nem egyszerre kezdték el a tojást, illetve a kotlást, annak meg kellett várni a másikat, hogy egyszerre ültessek el őket. Az előbb tojó addig üresen ült a fészken, hogy az összes tojást egyszerre ültessék el, hogy egyszerre kéjjen ki a kisliba. Ha nem egy korácsiak voltak, akkor bizony bántották egymás libáit az anyák. A liba 4 hétig ült a tojáson. Mikor eltelt az első hét, lámpafénynél megnézték, lámpázták a tojásokat. „Amelyikbe vót (ti. liba), az fekete, sötét vót, amelyikbe nem vót,