A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A gépi cséplés Karcsán

A gépi cséplés Karcsán Ahogy változott az idők folyamán a földművelés technikája, úgy változtak eszközei is. Ma, a kombájnok korában ki gondolna arra, hogy száz, másfél száz évvel ezelőtt még igen fáradságos munkával nyerték a szemet a kalászos terményből. Amikor a kézi csépet és a szemek állatokkal való kitapostatását, a nyomtatást az emberi, illetve állati erővel hajtott géppel, a járgánnyal való cséplés váltotta fel, a korábbi technikákhoz viszonyítva óriási fejlődésről beszéltek azok, akik végigpróbálták e cséplés különböző módozatait. Mindezek a cséplési módok azonban nehézkesek voltak. Egyrészt azért, mert több munkaműveletet kellett elvégezni, amíg a szem a zsákba, illetve a tárolóhelyre került. Másrészt pedig igen hosszú ideig tartott a szemnyerés. Volt olyan gazdaság, ahol csak a tél közepére fejeződött be ez a munka. Márpedig a paraszti foglalkozás legfontosabb munkája a kalászos termény, az „élet" betakarítása volt. Ha sikerült baj nélkül kamrában vagy veremben tudni a termést, már bizakodva lehetett várni a következő télre és tavaszra, mert biztosítva volt a család kenyere. Éppen ezért tartották óriási fejlődésnek a fenti cséplési módokhoz képest a cséplőgépek megjelenését, illetve a cséplőgéppel végzett cséplést, mivel a korábbi 1-2 hetes munkát néhány órára rövidítette le, és a szemet sem kellett a cséplés után tisztítani. Az első cséplőgépek az 1880-as években kerültek a falu mellett levő uradalmakba, de a falusi gazdák számára csak az 1900-as évek első évtizedében vált lehetségessé a cséplőgépek használata. Az uradalmakban levő cséplőgépek meghajtása ugyanis az itt tüzesgépnek nevezett gőzgéppel történt. Gőz fejlesztésére a kazánban szalmával fűtöttek. Az uradalomban erre a célra elsősorban repceszalmát használtak, de ennek hiányában megfelelt a gabonaszalma is. A szalmatermésrc azonban igen nagy szükség volt a parasztgazdaságokban. Egyrészt alomszalmaként használták a jószág alá, másrészt kenyérsütéskor ezzel fűtötték a kemencét, de egyes családoknál téli tüzelőként elsősorban ennek a lángja melegített a lakások kemencéiben. Éppen ezért még az 1900-as évek elején is inkább csépeltek a járgányos géppel a faluban, minthogy „elpocsékolják" csépléskor a szalmát. Karcsán 1905-1910 között jelent meg az első cséplőgép. Ekkor azonban már nem gőzgéppel hajtották meg, hanem nyersolajmotorral. Az uradalmi cséplőgépek mellé egy karcsai parasztgazda és a falusi mészárszék tulajdonosa vásárolt egy-egy cséplőgépet, a meghajtására pedig egy nyersolajmotoros gép, a „Csühögő" került.

1 De ezek a gépek még nem voltak magánjárók, hanem állati erővel kellett vontatni. Mind a motor, mind a cséplőgép vontatására 2-2 pár ökör vagy ló volt szükséges, s ezekről minden csépléskor a csépeltetőnek kellett gondoskodni. A cséplőgépeket kizárólag bércséplésre használták már abban az esztendőben is, amikor a faluba kerültek. Volt is a cséplőgéptulajdonosoknak keresete kezdettől fogva. A gazdák ugyanis igen hamar felismerték a cséplőgéppel való cséplés előnyeit. Amíg ugyanis 60 kercsztnyi szemes terményt a jár-