A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Lajos: Méhesek Nagykapos környéken

leti oldalon hosszában végig sűrű mogyoróbokros volt, ami széltől is védett, a méhek röptét is magasabbra kényszerítette, hogy a szomszédnak ne ártogassanak (kellemetlenkedjenek). Az utca felől volt a ház, hátrább a gazdasági épületek. Északi részében a gyümölcsös és a 18x35 m-es bekerített méheskert. A méhes négy méter hosszú, a szomszéd kertjétől hat méterre. Keletről volt a bejárati nagykapu, nyugatról a kiskapu (1,5 m). Az északi oldalon folytatólagosan tovább mogyoróbokrok, míg a nyugati kerítés mentén 35 méter lugas, Izabella szőlővel. A méheskertben a méhesen kívül konyhakerti növények voltak és két meggyfa, egy cseresznye, két szilvafa (ringló), két sor ribizli és hat bokor köszméte (egres). A méhes hossza 4 m, szélessége 2,5 m, magassága 3 m, hátsó csorgás (kis eresz) 0,5 m, első, csapott eresz 1,3 m (1. kép). A teljes szélessége így 4,3 m. Cseréppel fedett féltetős szerkezet. Körben deszkázva, nyugati bejárati ajtóval. A belső tér hossza 3,8 m. A déli falon három sorban egymás felett (70-80 cm) polcok, amelyeken egymás mellett nyolc kas fért el (egymástól 10 cm-re). Összesen 3x8, vagyis 24 kas volt bent. Egy nagyobb méhest a kaposkelecsényi Becza János portáján találunk. Portája az észak-déli irányú utca keleti során kelet-nyugati irányban 150 méter hosszú és 40 méter széles. A gazdasági udvar mögött van a gyümölcsös, ebben az északi kerítés mentén a dél felé nyitott méhes. Méheskert hossza 45 m, szélessége 25 m. Dróthálóval bekerítve. Középmagas gyümölcsfákkal beültetve (a gyümölcsfák ugyan akadályozták a méhek röptét, de a fecskék sem tudtak úgy berepülni a méhes elé). A méhes épülete két egyforma típusú építmény, egyenként 12 m hosszú (összesen 24 m). Szélessége 2,8 m. Hátsó eresze 0,5 m. Első eresze 1,2 m. Összesen 4,5 m széles fedett alap. Odabent három polcon egymás felett sorakoztak a kasok. A két egybeszerkesztett méhesben tehát 3x42, vagyis 126 méhcsalád fért el. Később áttért a Boczonádi és a Balog kaptáros méhészetre, de a kasos méhészettel sem hagyott fel teljesen, sőt, odúkban is tartott méheket. A méhes cseréppel fedett, féltetős szerkezet. Hátsó fala (északról) vesszőből fonott, sárral bevakolt, fehérre meszelt. Bejárata a keleti oldalon és középen is volt. E két példán is láthatjuk, ezek nem egyedi példák ezen a vidéken, hogy vannak hasonlóságok. A röpnyílások mindig dél felé avagy délkeletnek. Észak vagy nyugat felé soha. Ügyeltek arra is, hogy reggel v. délelőtt 1 órától délután 14 óráig a nap ne perzselje a kasokat. Ettől védett a déli, csapottan kiugró eresz. A belső térben a déli oldalon voltak a kasok, egymástól 10 cm. Általában 3 egymás felette polcon 70-80 cm-re. Ügyeltek a polcok szilárd rögzítésére, kitámasztására. Az ingó, avagy meghajolt polc miatt elferdülhetett a kas, kifolyhatott a sonkolyból a méz. Sok helyen meghagyták a faodukat is, nemcsak olcsósága, hanem a hagyomány miatt. Nagyszüleiket még ezekkel látták méhészkedni. A méhes északi falánál volt a méhész pihenőhelye. Egy dikó (fapriccs) és az ágy felett polc, amelyen a méhészszerszámokat tartotta (füstölő, pipa, tapló, kesztyű, fejvédő, kések stb.). Télen nem háborgatták a méhest, de elhordták a havat, ellenőrizték, hogy a rágcsálók nem károsítanak-e, kitisztították a röplyukakat. Nagy hidegben zsákokkal, pokrócokkal, rongyokkal takargatták a kasokat. Fonott szalma- vagy gyékénytakarókra már nem emlékeznek ilyen célból. Az viszont ismeretes, hogy a cserép elterjedése előtt zsúppal vagy náddal fedett volt a méhes. Jobban szigetelt, de tűzveszélyes volt. Néhányan még emlékeznek arra is, hogy körméhesek is voltak, de ezekből nem maradt fenn. Becza János gyerekkorából emlékszik a kelecsényi erdőn egy Dobos nevű méhészre, aki állandóan az erdőn lakott a méhesben. Kör alakú méhese volt, egy kiskapun lehetet bejárni. Géczi András emlékezete szerint Bésben volt egy Szabó nevű méhész, kasos méhészettel az erdő alatt, a Molyván (homokdomb Béstől déli irányban a Latorcából elhalt Szomola tó felé). Kétszáznál több családdal méhészkedett, patkó alakú méhese volt.