A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Paládi-Kovács Attila: A néprajz a társadalomtudományok mai rendszerében és szervezetében

sítése szerény kárpótlást jelentett csupán (Debrecen, 1949. és a pesti Tárgyi Néprajzi Tanszék, 1951.). Közel húszéves beszorítottság után, az 1960-as évek közepén javultak először lényegesen a néprajzi kutatás intézményes feltételei. 1967-ben végre a néprajz is akadémiai kutatóhelyet, intézetet kapott,

9 a hatvanas években örvendetes fejlődésnek indultak a megyei múzeumi szervezetek, támogatást kapott a szabadtéri néprajzi múzeum ügye. A hetvenes években újra jelentős teljesítmények születtek: új kutatási programok megvalósítása folyt (pl. Néprajzi Lexikon, „palóckutatás", Szolnok megye néprajzi atlasza), új épületet kapott a Néprajzi Múzeum, örvendetesen bővültek a szak kiadási lehetőségei. A néprajzon belül ismét erősödött a folklorisztika és az etnológia, napirendre került a társadalomnéprajz ügye. A néprajz tudományközi helyzete látszólag nem változott: akadémiai képviselete a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályán történt. Ortutay életében a néprajz tárgyaként a paraszti kultúrát és társadalmat jelölték meg, s a néprajz tárgyáról, módszeréről nem robbantak ki olyan heves viták, mint az NSZK-ban és egyes skandináv konferenciákon. Etnográfusok közreműködésével folyik az 1950-es évektől az anyagi kultúra történetének, valamint a hazai agrártörténetnek és helytörténetnek a kutatása.

10 Az 1970-es évek elejétől megerősödik a szociológia kihívása és vonzása. A társadalmi valóság gyors változása, a társadalom átrétegződése, a parasztság megszűnése, a modernizáció gyors üteme és a tradicionális kultúra összeomlása 1978-ra már meglehetősen kiélezte a néprajz helyzetét. Hagyományos kapcsolatait ebben a helyzetben kevéssé ápolta. Manapság a gazdaság- és településföldrajzzal, a régészettel és antropológiával már igen esetlegesen működik együtt. A folklorisztika sincs olyan szoros összműködésben az irodalomtudománnyal, az ókortudománnyal, mint a korábbi periódusokban. A nyelvtudománnyal és a történettudomány egyes ágaival kiegyensúlyozottabb kapcsolatot tart fenn. Mindez nem csupán és nem elsősorban a szak hibája: a specializálódás és a szakok célmeghatározásai átrendezték a korábbi kapcsolatok rendszerét. Talán éppen ezért esik annyi szó az 1970-es évek elejétől fogva az interdisciplinaritásról, s ezért szorgalmazzák oly sokan tudományközi konferenciák szervezését, tanulmánykötetek kiadását. Az 1970-es évek elejétől a néprajzi jelenkutatás, a folklorizmus és a nemzetiségi néprajz tematikája révén a szak társadalomtudománnyá válása erősödött, tudományközi helyzete némileg módosult.

11 3. A néprajzról a Magyar Néprajzi Lexikonban az alábbi leszűkített definíció olvasható: „a történeti-társadalmi tudományok egyik ága, amely a népi kultúra vizsgálatával foglalkozik."

12 Említi Mühlmann nézetét, miszerint a néprajz közbülső helyzetben van a természettudományok és a társadalomtudományok között. Tény, hogy a néprajznak különlegesen sok határterülete, interdisciplináris kapcsolata van, s e kapcsolatokban időnként már feloldódni, elveszni látszik. Magyarországon manapság sokan megkérdőjelezik e tudományszak egységét, sőt önállóságát is. Ismerünk a néprajz megosztására vonatkozó javaslatokat. Néhányan a folklorisztika és az etnográfia intézményes különválasztását szorgalmazták, önálló folklorisztikai folyóirat megindítását, az Ethnographia kettéválását vetették fel az 1960-as évek végén. Időről időre felmerült a néprajztudomány szervezeti helyének kérdése is olyanformán, hogy a folklorisztika maradjon az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályán, az etnográfia helyét pedig a Filozófiai és Történettudományok Osztályán jelöljék ki. A szervezeti változások következetes folytatása azonban felvetné a központi múzeumok, kutatóhelyek profiljának tisztázását, szervezeti elkülönülését is. Egyes országokban (pl. Bulgária) az etnográfia és a folklorisztika valóban elkülönülten él.