A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János: Hagyományos szőlőbeli építmények a Tokaji-hegyen

6. kép. Elhagyott szőlőbeli kunyhó a Messzelátó oldalában Az előszámlált építményekkel kapcsolatosan néhány megjegyzéssel élhetünk. A bemutatás sorrendjében az építmények tipizálása, illetve valaminő fejlődési sorrendje is nyomon kísérhető. Megjegyezhetjük, hogy két esetben a patics (pacsit), majd a továbbiakban a kő- vagy sárfal esetében, illetve a tetőszerkezet anyagát tekintve a tulajdonosok a helyben található építőanyagot használták fel. Valószínű, hogy korábban a tetőfedés anyaga is a hegyből került ki. Többnyire a kunyhó elnevezés járja, de egy alkalommal borházat említett a megkérdezett. Borházzal okleveles forrásainkban is találkozunk. „. . . a Pálkocsi szőlő alatt lévő Borházhoz egyforma jussok lévén, azon Borházat 35 Rft-ra becsültük" (1800).

3 Ilyenkor az derül ki, hogy a borház a szőlőhegyek aljában épült. Funkcióját illetően pedig a feldolgozás színtere, tehát a későbbi présház elnevezés illik rá. A hordós bor ugyanis a pincébe került. Éven át a borház a szürctclőedények tárolására szolgált. A szőlőbeli kunyhók, forrásaink szerint kettős funkcióban lehettek, részint a szőlőpásztorok és bojtárjaik, részint a szőlőben (cs szilvásban) dolgozók használták azokat. „Tótfalusi kunyhójába Nagy Mihály bérese. Mosonyi János és Horvát Péter, Dávid István bérese . . . karóval tüzeltek ...(sa tanú) a Szombathi József kunyhójába maradt." (1818).

4 E néhány adatból is kitűnik, hogy a kunyhó régebben a szőlőben tartózkodók számára alkalmas hely lehetett, ahol valószínűen.szabad tűzhelyen tüzeltek. Feltűnő, hogy a szőlőbirtok öröklése, adásavétele közben soha nem esik szó a szőlőbeli kunyhókról. Eszerint anyagukat tekintve értéktelen, építésükre fordítandó munka okán jelentéktelen építmények lehettek. Akkor sem tettek említést a kunyhókról, amikor az örökösök osztoztak, noha gyakran számunkra értéktelen eszközöket (pl. 3-4 db i