A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Néhány megjegyzés a néprajz és a kulturális ökológia kapcsolatához

Néhány megjegyzés a néprajz és a kulturális ökológia kapcsolatához A kulturális ökológia Magyarországon ma is sok módszertani bizonytalanságot, terminológiai tisztázatlanságot rejt, csak részben sikerült átemelnie a kultúra vizsgálatának területére a természeti ökológia elemeit. Ezért nem meglepő, ha alkalmanként mindezt komolyan felróják a természeti ökológia művelői.

1 A módszertani behatárolatlanság egyik oka feltétlenül az, hogy a kulturális ökológiának nálunk egy szűkebb és egy tágabb értelmezése ismert, a kettő más-más közelítést, problémalátást jelent, s ahogy meg tudom ítélni, valójában két különböző hullám, két különböző hatás eredménye. Az első, ahonnan a kulturális ökológia kezdeteit is sokan számítják. Steward 1955ös tanulmánya, valamint az a kb. tucatnyi, gyakran hivatkozott tanulmány, amely az 1970-es években tükröződött a magyar néprajz, pontosabban néhány kutató munkásságában - inkább egy-egy tanulmányában -, de nyugodtan állíthatjuk, hogy igazi revelációt nem jelentett szaktudományunkban.

2 Nem mondhatjuk, hogy érintetlenül hagyta a magyar néprajzot, mert történtek kísérletek az értelmezésére - pl. Hofer Tamás a műveltségi csoportok körülhatárolásánál fontolóra vette az ökológiai „fülke" (niche) tartalmát

3 stb. Mégis úgy tűnik, hogy a Steward által megfogalmazott főbb ökológiai folyamatok, vagyis hogy a kultúra „magja" az élő és élettelen természeti környezet, a különböző szinten differenciált műveltségű ember, valamint annak, s társadalmi-kulturális környezetének állandó egymásra hatása nem csupán az összeműködés változó formáit teremti meg, hanem közben folyamatosan változnak maguk is, - nos, megítélésem szerint mindez korábban sem volt ismeretlen a magyar néprajzban, s nem volt ismeretlen már az emberföldrajz művelői előtt sem, legfeljebb nem fogalmazódott zárt rendszerré. (Mindez azóta sem történt meg!)

4 Ennél sokkal erőteljesebb hatást gyakorolt - ha nem is közvetlenül a szaktudományokra, hanem közgondolkodás egészére - a kulturális ökológia tágabb értelmezése, amely hazánkban az elműlt évek során nyert igazán teret, ha nem is elég széleset! Mindez több forrásból táplálkozik. Egyik összetevője az a globális ökológiai válság, amelyet - az ökológia hagyományos értelme mellett - nyomasztó morális, etikai és esztétikai válság tetéz. A globális modellek, s prognózisok különösen kilátástalan képet festettek az olyan térségek számára, mint Közép- és Kelet-Európa, ahol a rövid távú gazdasági és politikai érdekek érvényesülése kézzelfogható közelségbe hozta a növekedés határait.

5 Mindez lassan egymásba fonódott a természetvédők nagyobb múltú, de „zöld" utat nehezen kapó mozgalmával, s a kulturális környezet védelmének - Lihacsov tanulmányát nálunk is messze megelőző-gondolataival, valamint azokkal az el már nehezen fojtható társadalmi mozgásokkal, amelyek eredményeként a nemzeti múlt, a nemzettudat, az identitás, a kisebbségi lét, a nyilvánosság, a demokrácia, s egyéb kulcsszavak is a kulturális ökológia terminológiájába sodródtak. (Lihacsov sokat idézett, vitát kiváltó írásaiKorreferátumként elhangzott az MTA Néprajzi Kutató Csoport által szervezett konferencián 1988. november 17-én. •