A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: Néprajzi vázlat a Sajó- és Szuha-vidék kisnemességéről
ládoknak a falu életében betöltött szerepét, betelepülésük ősi voltát, s nem utolsósorban rangsorbeli megjelölésüket aszerint, hogy mint birtokosok, kurialisták, armalisták vagy parasztgazdák foglalták el helyeiket. Néhány nemesi faluban a templomi ülésrendek körül is felütötte fejét a békétlenkedés. Legtöbbször a nem nemesi származású beházasodott vő széke körül állandósultak a viták. Alsószuhán a nem nemes Lipták a nemes Dapsy családba kerülve, a presbitérium által kijelölt, karzat alatti fiókpad elfoglalására kényszerült. Felesége jogán sem engedték a Dapsy székbe. Imolán a faluba érkező nemes Arday vő családja a női oldalon, az utolsó padot váltotta meg az egyháztól, és hirdettette ki e székre való jogát a szószékről, mivel a jövevény nemes jogát a törzsökös nemesi családok soraiban nem ismerték el. A kisnemesek közötti házasságkötéseknél elsőként a nemesi réteg egymás közötti házasságáról kell szót ejteni. Ez a szokás a XIX. század vége felé fokozatosan vesztett jelentőségéből, már a vagyoni érdekeken alapuló házasságkötések jutnak nagyobb szerephez. A származás helyett az érdekek anyagi jellege vált jellemző vonássá a nemesi családok gyermekei között kötött házasságoknál. A nemesi kiváltságok megszűntével is lassan elhalt, meggyengült a származástudat erőssége. Már a nemesi falvakban is feltűnik egy-egy módosabb gazdalegény vagy leány megjelenése a családokban. A régi nemesi családok jobbágy-felszabadítás után is megkülönböztették magukat azoktól, akikhez jobbágylegény mint agilis benősült. Lassan már ez a szemlélet is megszűnt, s a szegényebb nemesek szívesen fogadták be családjukba az idegenből jött parasztszármazású vöket. A kisnemesi házasságnál sok esetben még ott kísértett az azonos származás tudata, ezért a nemes legények szívesen keresték fel párválasztáskora megyén kívüli kisnemesi falvakat. A Száraz-völgyi nemesek gyakran mentek vőnek a borsodi, sziráki, laki, sajókeresztúri és hejőpapi családokba. A jobb megélhetést biztosító sík vidék is vonzotta a járás hegyvidéki nemeseit. A közeli megosztott paraszt és nemes lakosú Sajóvelezd Nemes-sorát javarészt Száraz-völgyi nemesek népesítették be házasságkötéseken keresztül. A Dapsy, Ujj, Kalas, Csiszár, Nagy, Batta, Derne nemesi családok fiai vőként kerültek Sajóvelezdre. A nagyobb birtokkal rendelkező Száraz-völgyi nemesek, a Sajó melléki Hét, Sajóvelezd, Sajónémeti kisebb birtokú kisnemcseihez viszonyítva is szerényebb anyagi viszonyok között éltek. Ezért is e vidék rosszul termő földjein gazdálkodó nemesek szívesen házasodtak be a polgárosultabb, kisárutermeléssel foglalkozó Sajó melléki nemesek családjaiba. A viszonosság aligha állapítható meg. A Száraz-völgyi kisnemesség soraiba nemigen vágyódott Sajó-völgyi nemeslegény vagy -leány, a nehezebb gazdasági körülmények miatt sem. A közeli Putnok vonzása is befolyásolta a két völgy nemesei között kötött házasságokat. A házasságkötéseknél mind erősebbé vált a polgárosultabb szemlélet, az anyagi érdek, a mindjobban halványuló származástudat rovására. A földbirtoknak már nem volt kelléke a nemesi címcreslevél és származás. Nemesleány férjhez ment jobbágy származású gazdaember, pap, tanító vagy jegyzőfiához. A két világháború közötti időszak utolsó évtizedében a volt falusi nemesek leányai férjhez mentek községi írnokokhoz, jobb szakmunkásokhoz, altisztekhez és kishivatalnok emberekhez. A házasságkötéseket az érdek, főként a havi fizetés, nem pedig a földbirtok nagysága, a férj vagy feleség származása befolyásolta. A havi fizetés biztonsága vonzó jelenség volt, kivált a gazdasági válságok idején. Mindezek ellenérc - tudat alatt - még ott kísértett egyéni magatartásban, külső viselkedésben, kapcsolatok tartásában a nemesi ősök emlékének tudata. A Horthy-korszakban olykor az egyik fél számára a kisnemesi származás társadalmi támaszt jelentett. A régi nemesek között gyakori volt az egymás közötti rokonházasság. Az azonos eredetű nemesi családok közötti házasságoknál nem számí-