A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság miskolci kapcsolatai a 19. század első felében
Tesztelésekor. 15 1809-1811 között, ismeretlen helyen hunyt el. Fiát Fitzere János nevelte fel. Fitzere Jánosnak stílusban azonosítható munkája nem maradt fenn. Mint a miskolci céh keretében tanuló, nagy valószínűséggel ismerte a mázasmunka készítését, mivel a miskolci céhremekek sorában már 1769-ben szerepelt 20 iccés mázas bütykös és 30 iccés mázas fazék. 19 Tiszafüredre költözésekor már néhány helyi mester révén volt fazekasműhely a városban (Katona Nagy, Juhász Fazekas). 2 " Ekkoriban települt át Mezőtúrról a feketekerámiát készítő Bezerédi Varga István, akit először 1817. március 6-án, lányának, Katalinnak keresztelésekor említ a református anyakönyv. 21 Ezekben az években Tiszafüreden ugrásszerűen megnőtt a fazekassággal foglalkozók száma. Köztük mázatlan és mázas edényt készítőket egyaránt találhatunk. Közös jellemzőjük, hogy általában nem hagyományos fazekascsaládok leszármazottjai. Munkába állásukkal nagyjából egy időben Egerből és Miskolcról is települtek át újabb fazekasok, mely az adott időszakban mindenképpen összefüggésben állhatott a kisebb mezővárosok eltartóképességének emelkedésével, illetve a parasztság anyagi kultúrájának változásával. Az áttelepülés aránya azonban mást is bizonyít; egyrészt azt, hogy a szabad királyi városokban és nagyobb mezővárosokban a mesterséget tanulók száma a szükségesnél jobban emelkedett, másrészt, hogy a polgárosuló lakosság cserépedény-kereslete csökkent. Erre utalt Nagy István levele is, melyben már a XVIII. század végi Debrecenről azt olvashatjuk, hogy Miskolchoz viszonyítva a fazekastermékek kereslete kisebb. Ezért a céhek a mesterek számát és a termékek mennyiségét igyekeztek úgy szabályozni, hogy a céhen belüliek még megéljenek belőle. Önálló műhelynyitásra így sok fazekasnak nem nyílt lehetősége, akik idősebb korukig legényként dolgoztak a mesterek műhelyeiben vagy megözvegyült mesternét feleségül véve, esetleg kisebb városokba áttelepülve juthattak önállósághoz. Ezt figyelhettük meg Fitzere János esetében, de a későbbiekben is találunk rá példát Tiszafüreden. A múlt század 20-as éveitől a 40-es évek elejéig megélénkült Tiszafüred és a miskolci fazekascéh kapcsolata. 1826-ban tűnik fel először a református anyakönyvben mint keresztszülő a miskolci nemes Otrokótsy Károly cserepes neve, akit nagy valószínűséggel azonosíthatunk az 1803 körül elhunyt Otrokótsy István, miskolci céhesmester fiával. 22 Neve a miskolci céhiratokban nem szerepel. Valamelyik vidéki mesternél, talán éppen Fitzere Jánosnál tanulhatott, mely Tiszafüredre kerülésének is magyarázatát adhatja. 1849. október 26-án halt meg, stílusban azonosítható munkája nem maradt fenn. 23 1825-ben jegyzik be a miskolci legénylajstromba az egri Pál Ferenc nevét, aki a gyöngyvirág nevet választotta magának. 24 Tagja volt a legénytársaságnak is, mely arra utal, hogy a kötelező időn túl is Miskolcon maradt. Kundschaft^ 1826. november 27én, 30 krajcárért váltotta ki. 25 1804. október 27-én született Egerben, kisnemesi családból származott. 26 Tiszafüredre településének pontos idejét nem ismerjük, de az a tény, hogy 37 évesen még mint fazekaslegény kötött házasságot, melyen tanúja a Tiszafüreden nagyobb műhellyel rendelkező Nagy Antal volt, arra enged következtetni, hogy ennek a mesternek, esetleg korábban Fitzere Jánosnak vagy Otrokótsy Károlynak a műhelyében dolgozott. 27 Házasságkötését (1841) követően nyithatott önálló műhelyt, mert 1843-ban, fia keresztelésekor már fazekasként szerepelt a matrikulában. 2 * Ezt követően elköltözött Tiszafüredről, újabb lakóhelyét nem ismerjük. Egy szigetszentmiklósi magángyűjteményben Nms Paál Ferentz feliratú, vörös alapszínű, zöld-fehér-fekete, írókás díszítésű, lapított oldalú butykoskorsó őrzi emlékét, melyet gyűjtője Tiszaroffon vásárolt (4. kép). A bütykös az első stíluskorszak formában és díszítményben egyaránt tipikus darabja. Feliratát az engób alá karcolták, halul
