A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság miskolci kapcsolatai a 19. század első felében

A tiszafüredi fazekasság miskolci kapcsolatai a 19. század első felében A tiszafüredi mázasedények több stíluscsoportra oszthatók. Első datált darabjaik a nagyobb becsben tartott, alkalmilag használt italtartó edények - butykoskorsók, boroskancsók és miskakancsók - közül maradtak fenn a múlt század 30-as éveinek elejéről. Az egységes, mégis igen egyéni tiszafüredi stílus a 19. század második felére alakult ki. A legkorábbi stíluskorszak kb. 1830-tól 1845-ig tartott, melynek kerámiaművességét közel 50, köztük 13 datált darab fémjelzi.

1 Ezt követi az 1844-1852 közti évekből ifjú Nagy Mihály 12 datált, szignált és néhány felirat nélküli cserépedénye, melyek átmenetet képeznek a következő, s egyúttal meghatározó stíluskorszakba, mely az 50-es évek elejétől kisebb módosulásokon átmenve jellemezte Tiszafüred fazekasságát.

2 A 40-es évek közepe viszonylag éles határvonal a tiszafüredi kerámia díszítő stílusában. Ezt megelőzően egy, a későbbiektől világosan elkülöníthető, mintegy másfél évtizedig ható stíluselemek jellemzik az itteni mázasedényeket. Ezeket a darabokat formai és díszítésbeli elemzések alapján két-három műhely magas színvonalú termékeinek tekinthetjük.

3 A műhelyek eltérő minőségű agyaggal dolgoztak. Az egyik műhely élénkvörösre égő, nagy vasoxidtartalmú agyagot használt, mely a fehér engóbot nem tűrte. Az edények alapszíne gyakran az azonos agyagminőségből nyert vörös engób volt. Ennél a műhelynél az első égetés során néha kormozódott az edény, mely a sárgásfehér máz alatt zöldesszürkés elszíneződést vett fel. Díszítményei írókázottak, pont, vonal és hullámvonal függőlegesen elhelyezett kombinációi, illetve ezekből kialakított, nagyméretű rozetták. Egy-két darabon a sötét színnel körvonalazott húsos levelek és indák is megjelennek. Engób alatti vésett csíkok és hullámvonalak teszik változatosabbá a díszítményeket. Bokály és több lapított oldalú butykoskorsó köthető ehhez a műhelyhez (1. kép). A másik műhely drappossárgára kiégő agyaggal dolgozott. Edényei általában fehér alapszínűek, melyeket színtelen vagy zöld máz borít. Két butykoskorsó esetében ez a világosabb agyag az engób anyaga. Színskálája a másik műhelynél gazdagabb, a fehér, vörös, zöld és fekete mellett a sárgát és a sötétokkert is használja. Díszítőtechnikája és díszítésmódja is változatosabb. Az írókázott díszek mellett agyagrátéteket, agyagkivágásokat, máz alatti karcolt díszítéseket találhatunk. Fennmaradt edénytípusai is változatosabbak: butykoskorsók, bokályok, miskakancsók és fűszertartó tartozik közéjük. (2-3. kép.) Mindkét műhely stílusjegyei igen erősen kötődnek a nagyjából azonos időtől mázasedényt gyártó mezőcsáti kerámiához. A két fazekasközpont készítményei gyakran annyira egybemosódnak, hogy több darabról nem is dönthető el, melyik településen készült. A Mezőcsát és Tiszafüred közti stílushatás ifjú Nagy Mihály esetében még szembetűnőbb. 1847-es készítésű, Déri Múzeumban található miskakancsóján, ha nevét és a készítési helyet nem tüntette volna fel, egyértelműen Rajczy Mihály mezőcsáti alkotásának gondolnánk.

4 A nagyfokú stílusegyezést Domanovszky György és részben Kresz