A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: A parasztok életmódja a Felsö-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor

tói. Az egyházi tizedet a megye megváltotta, azt pénzben kérte a lakosoktól, a házi adóval szedte be. A földesúr pedig árendára fogta mind a hat, illetve hét községet. Mivel némileg a lakosság gazdálkodására is fényt vet a földesúrnak lerovandó szolgáltatás, foglaljuk táblázatba ezekből is, ami táblázatba foglalható. Mielőtt azonban ez megtörténne, hangsúlyoznunk kell, hogy a Felső-Ciróka-völgyben a földesúr, legyen az a Homonnai-uradalom, avagy az uradalomtól zálogban birtokló magánföldesúr, nem külön-külön, nem egyenként adóztatta szolgálónépeit, hanem a kommunitást együtt. Egy-egy település egészére vetették ki az árendát, az ajándékot és egyebet. A Felső-Ciróka-völgy lakóinak földesúri szolgáltatásat

22 Árenda ^ község ad a földesúrnak Község Ft Bárányt Libát Tyúkot Zsákot Tojást Kaszást Aratót SzxlTe

~ Szekeret tolót szüretre minden esztendőben Osztroznica 50 1 0 0 5 0 4 12 ? Nechválpolyánka 100 10 20 20 Ruszka 300 25 40 50 500 30 30 30 2 Sztarina cum Dara 361 3 0 120 l-l 300 0 0 0 Szmolnik 100 0 0 0 0 0 4 10 15 1 Zuella 100 2 0 0 0 100 6 10 8 2 Önmagában az a tény, hogy ezeket a községeket földesuraik árendára foghatták, bizonyítja, hogy elzártságuk ellenére is találtak olyan foglalatosságot, mely jól jövedelmezett a lakosságnak. Jövedelmi forrásuk a juhtenyésztés és az arra épülő háziipar, a posztókészítés volt. Érdemes erről a lakosok szűk szavú vallomását meghallgatni. Osztroznica lakóinak elegendő legelőjük van, melyen saját juhaik mellett évenként még 43 birkát az uraságnak is teleltetnek. Ehhez persze réti szénájuk is terem. A juhok lenyírt gyapját maguk dolgozzák fel. Ahogyan a lakosok vallották: „Posztót is készítünk, amiből ruhaneműt csinálunk, és néha eladunk belőle. Posztókallók is vannak határunkban". Fölös állataikat, háziipari termékeiket a három mérföldnyire lévő Homonnára hordták eladni, és ott szerezték be szükséges eszközeiket is. A hat, illetve hét község lakói Homonnán valamennyien vásároztak, mert hozzájuk ez a mezőváros és egyben uradalmi központ volt legközelebb, mindössze három-négy mérföldre. Homonna mellett Hanusfalvára is jártak Nechválpolyánka lakói, akik a tőlük négy mérföldre lévő mezővárosban „a bárányokat és juhokat" adták el. Nechválpolyánka lakói háziipari tevékenységről nem szólnak, de külön hangsúlyozzák pénzszerzési lehetőségüket: „Kereskedésünk abban nyilvánul meg - mondották -, hogy juhokat, kecskéket és bárányokat vásárolunk, melyeket haszonnal továbbadunk". Régebben szarvasmarhával is kereskedtek Lengyelországba, de ettől eltiltották őket. Lengyelországgal Ruszka is tartotta a kapcsolatot. „Lengyel kereskedőknek bort és dohányt szállítunk - vallották a ruszkaiak -, és így keresünk pénzt." Háziiparról ők is csak a kenderfeldolgozással kapcsolatban szóltak. Homonnára, Hanusfalvára és Varannóra járnak vásározni Sztarina cum Dara lakói. Eladnivalójuk, a fölös állatok mellett, nekik is a házilag készített posztó, amiről imigyen vallottak: „Olyan posztót állítunk elő, amiből a ruhánk is készül. Időnként el is adunk a magunk készítette posztóból. Falunkban posztókallók vannak, ahol a posztót magunk készítjük." Természetesen a posztóhoz szükséges gyapjút is maguk nyírták, a maguk tartotta és legeltette juhokról. Háziiparról, juhtartásról, pénz-