A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - Szabó Judit: Ásatásból származó XIV. századi ólomkeretes üvegablak részletének restaurálása

7. kép. A hiányzó üvegek pótlása 8. kép. A tárgy restaurált állapotban tása. A hiányzó üvegek pótlása - többféle módszerrel való kísérletezés után - az alábbiak szerint történt: az ólomkeretet egy vízszintbe állított alumíniumfóliával bevont falapra helyeztem. Kétkomponensű szilikon-kaucsukkal feltöltöttem a köröket és háromszögeket olyan magasságig, amilyen magas az ólomkeret alsó pereme (6. kép). Erre azért volt szükség, hogy a nem teljesen egyenletes ólom apró repedésein és gyűrődésein az üveg pótlására felhasznált műgyanta ne folyjon egyik mezőből a másikba. Miután a szilikon teljesen megkeményedett (polimerizálódott), megkezdődhetett a hiányzó üvegek pótlása. Erre kétkomponensű poliésztergyantát használtam (VIAPAL F-120). A gyantát több rétegben kellett kiönteni, mivel a polimerizálódás után a poliésztergyanták zsugorodása elég nagy (7. kép). A lassú polimerizálódás lehetővé tette, hogy a kiegészített felületet mechanikus beavatkozással archaikussá tegyem, mintegy imitálva a régi öntött üveget. 24 óra elteltével az ablakot megfordítottam, és a segédanyagként használt fóliát és szilikonhártyát eltávolítottam. VAS: Nátriumhexametafoszfát oldattal eltávolítottam a földes szennyeződést,