A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - T. Bruder Katalin: Az ozorai lelet füles ezüstkancsójának újrarestaurálása

7-8. kép. A rekonstruált korsó két oldala ta, melynek a megkötése után - ugyancsak a fenti műanyaggal átitatott - japánpapír csíkokkal béleltem. Ezt nemcsak a kiegészítésre, hanem az eredetiek hátoldalára is felraktam, erősíteni azokat. Természetesen a műanyag rétegek felhordásánál ügyelni kellett arra, hogy a két fél egymáshoz illeszkedő felületei tisztán maradjanak, s a kötés után ezek egymáshoz ragaszthatók legyenek. A ragasztást a kiegészítés anyagával megegyező műgyantával végeztem, s belülről szintén japánpapiros erősítést alkalmaztam. A teljes kötés után kerülhetett sor a tárgy kiemelésére a formából, majd ezt követte a fenék illesztése és helyreragasztása. Ugyancsak ekkor történt az előzőleg kiegészített fül felhelyezése az eredeti töredéken meglévő lenyomatra. A műanyag felületek végső kidolgozása, lesimítása után távolítottam el az eredeti darabokról a formaleválasztót, amely a megmunkálás alatt is védte azokat. Ezt követte az ezüst kíméletes megtisztítása, a lehetőséghez - az anyag állapotához mérten. A tárgyat alapos kiszárítás után Paraloid B 72-vel konzerváltam. Mivel a hegyikrétás Eporezit mogyorószínű, a kiegészítéseket festeni kellett, amire legalkalmasabbnak az aceton és toluolban oldott, festett Paraloid tűnt. A színt hosszú mérlegelés után döntöttük el: ez ezüstszürke, mely kiemeli az eredeti töredékeket, és mivel általában az ilyen jellegű leleteket kék bársony háttér előtt állítják ki, abba is kellemesen belesimul. Amennyiben a háttér változnék, a festék könnyen lemosható és más árnyalattal helyettesíthető (7-8. kép). T. BRUDER KATALIN